Mert ez egy körforgás. Mint a kavargó tenger. Ahogy örvénylik, egyszerre üresedik ki, s egyszerre töltekezik. Így vonul, mozog, így él és így éltet.

Úgy nem tudunk szeretni, ha nem tudjuk, hogy kell. Ha nem tudjuk magunkat sem szeretni. Hiába szeretnénk. Mondjuk, mutatjuk, érezni mégsem érezzük. Majd csodálkozunk azon, ha a másik sem teszi?

 

Ahogy megjelenik az akarás, azon nyomban felülír mindent. Előrenyomja az egót és őt élteti. Eltűnik a gyengéd szeretés magunkkal és másokkal szemben is. Előre átgondoljuk, kit is engedünk magunk közelébe. Ösztönné válik a szelekció. Ha az a másik nem szolgálja az én érdekeimet, mi hasznom válna belőle? A szeretetből nincs haszon, pláne az önzetlenből.

Csak a vallásukat lobogtatók zászlajának örök szlogenje a szeretni. Itt mi kinevetjük ezt, mi ez a bigott maszlag, igazi szeretet úgysem létezik – jelentjük ki hitehagyottan. Kiüresedtünk.

Házas vagyok, mégis üres. Itt egy férfi/nő mellettem, mégsem szeretem. Miért nem szeret már, mi ütött belé? És velem mi lett? Az egó győzött. Mit találunk a gyengédség helyett? Akarást, törtetést, világvágyást, önös örömszerzést, gyötrő éhséget, csillapíthatatlan szerzéskényszert. Ezzé vált az, aki nem tanulta meg, hogy ez egy körforgás.

Nem lehet csak a magunk malmára hajtani a vizet, abból magunk sem tudunk töltekezni, s másoknak sem tudunk őszinte szeretetet adni. Igazán szeretni csak úgy tudunk, ha nincs benne egó. Egóval nem megy. Sem akarva, kényszeresen, sem kötelezettségből, sem érdekből. A szeretet önzetlen. Ez a szeretet az örökkön át tartó, a ki nem múló, az újra és újra töltekezni tudó.

 

Az önzetlen szeretetnek kellene tiszta vizű forrásként frissítenie egy kapcsolat tengerét, ahol szabad teret kaphatnak az örvények. Az örvénylő érzelmek.

Miért nem akartok kevesebbet a több helyett? Tényleg nem érzitek nehéznek, nem nyomja a vállatok a sok felesleges tömeg?

Miért csodálkoztok azon, ha kiüresedtetek? Gyűjtögettek, számolgattok, jól szórakoztok, másokat is mulattatok, fényképeket, drága tárgyakat mutogattok. S a valódi, lelki kötelékeiteket hol hagytátok? Nem töltekeztetek fel önzetlenségből, alázatból, s elfogadásból a nehezebb napokra. Most pedig sanyarú idők járnak. Hazugságok és megcsalás. Közben pedig tökéletes családok mintájára éltek.

Titkos utak, kiskapuk kötik össze az ármánykodókat, akik bűnbe esve, tetteiket egymásnak kölcsönösen meggyónva, majd egymást feloldozva mentesülnek minden bűn alól. Ez nem szörnyű?

 

MEGOSZTÁS
Kürthy Judit
Egy zizi, de csupaszív anyuka, aki ritka szabadidejében inkább egy fúró-faragó, koszosruhás pimasz hölgy. Izgága, okoskodó, az élet igazságain elgondolkodó és a föld felett egy méterrel közlekedő naiv lény.