Amikor elkezdtünk a Klikkoutban DAC-os aftermovie-kat forgatni, lent néztem a meccseket a pálya szélén. Egy dologra felfigyeltem, illetve végérvényes tényként kezeltem, hogy minden új, fiatal és gyors játékos érkezése után szemmel láthatóan felgyorsult a játékunk. Logikus. (Nyitókép: Fekete Nándor)

Persze, ez köszönhető volt az edzők játékfelfogásának is, főleg miután Marco Rossi érkezett, de lényeges volt az is, hogy Marinon kívül alig maradt idősebb játékos. Másik dolog, az új játékosok lehet, nem olyan ésszel játszottak, mint Marin, de fokozatosan felgyorsították a játékunkat, és olyan iramot diktáltak, amely kezdett Marinnak szép lassan gondot okozni.

Jött Hyballa, aki kertelés nélkül, masszívan felgyorsította az edzéseket és a játékunkat is.

 

Nem egyszer írtam a cikkeimben arról, hogy minél gyorsabb lesz a játékunk, annál nehezebb lesz Marinnak bejutni a kezdőbe. A Marin Ljubičíć videóinterjúnkban, amikor még Hyballáról szó sem volt, kerek-perec beszélünk Marinnal arról, hogy hosszútávon nem jó neki az irány, hogy felgyorsítják a csapat játékát. Szóval, ezt mindenki, és ő is tudta… Tehát nem igaz, amit Marin állított a Šport napilapban, hogy jött Hyballa, és hipp-hopp, nem felelt meg a gyorsasága – ez a téma már régóta él. A kérdés az volt, mikor kap Marin emiatt stoppot.

Az írás megjelent a Klikkout 2018/9. számában.

Az új stílus nem ült Marinnak, és ha logikusan kiértékelte a helyzetét, arra számíthatott, hogy az új játékosok között lesznek olyanok, akiket azért hoztak, mert beleillenek a Marin nélküli csapatba. Hyballa pedig meggyorsította Marin búcsúját.

Ennek a történetnek is szép lehetett volna a vége, ha nem történik az az ominózus incidens az edzésen. Szerintem a cserepad, az elvesztett kapitányszalag és a többhetes frusztráció benne volt abban a rúgásban, de ez sokáig nem volt az ügyben mérvadó, mert Marin brutálisan közkedvelt a szurkolóknál. Illetve volt, amíg nem lépett át a Slovanba, és nem nyitotta ki a száját.

A sztori Marin végleges távozása után a tisztulás időszakát kezdte írni.

 

Nyilatkozataival kivetkőzött teljesen a sárga-kék arculatból, amit szinte minden interjúban hangoztatott, a szurkolótábor pedig ezt elhitte, és hitt neki. Sokan azt mondják, hogy Marin profi, így a Slovan választása abszolút rendben van. Ez igaz lenne, ha Marin három és fél évig nem etette volna az embereket azzal, hogy egy szívember és hűséges játékos. Nem egy szurkolónak az az érzése, hogy alaposan visszaélt a bizalmukkal, szeretetükkel.

Az hagyján, hogy a professzionális hozzáállással sokszor gondja volt, de az, hogy

palinak vette a DAC-közösség habitusát, az intő jel mindenki számára,

 

aki valamit akar tenni a DAC-ért – ilyet hosszútávon nem fogad el a közösségünk. Az érzelem, a karakán és a tiszta érzések világa nem utópia a DAC-ban, és nem is naivitás, hanem ez a klubunk hajtóereje. Ezért jó, hogy Marin története a DAC-ban megírta az utolsó mondatát: game over!

MEGOSZTÁS
Poór Tibor
Szeretem az orosz klasszikus irodalmat. Kedvelem a skandináv és a mexikói filmeket, kedvenc rendezőm Martin Scorsese és Woody Allen. Ezt a zenét szeretem hallgatni: Bruce Springsteen, David Bowie, Peter Gabriel, Sting, Jonny Lang... Imádom a focit. A kedvenc ételem a klasszikus (cseh) vadas, a Horalky és a wagneres krémes. Valami komolyabbat írjak? Az élet túl szép és túl rövid, ezért utálom a lustaságot és harcolok ellene. A saját lustaságom ellen is… U.I. Imádom a családomat.