XIV. Labdarúgó-vb – Egyesült Államok, 1994.

Újabb négy évet kellett várni a foci nagy ünnepére, melynek helyszíne ezúttal a „nagy vízen” túl volt. A baseballhoz és az amerikai focihoz szokott ottani társadalom a „soccert” (ahogy ott nevezik a mi focinkat) a helyi igényeknek megfelelően alakították. Először fordult elő a világbajnokságok történetében, hogy fedett pályás stadionban rendeztek meccset.

Ugyan nem a yenkik számlájára írható, de ez volt az első vb, ahol a győzelemért három pont járt. Arról sem Washington utódai tehettek – ha csak nem közvetve –, hogy a világ politikai színterei az elmúlt négy évben jelentősen megváltoztak. Ennek hatására a térképeket is át kellett rajzolni. Volt, ahol vérrel, de olyan is megesett, hogy két ember egy fa alatt ülve egyszerűen megegyezett egymással az országuk sorsáról. Új államok alakultak vagy éppen egyesültek. Közép- és Kelet-Európában akkora változás állt be, melyre talán a 2. világháború után sem volt példa. Persze, ez a cikk elsősorban a fociról szól, de egy magamfajta történelem-, földrajz- és focibolond ezekre az eseményekre visszaemlékezve a Walhallában érezheti magát.

Már a ’92-es Európa-bajnokságról kizárták Jugoszláviát, a „szovjetek” meg „F.Á.K.” voltak.

 

A svédországi kontinensviadalt végül a nyaralását megszakító dán válogatott nyerte, akik a jugók helyett ugrottak be, abszolút outsiderként. Jugoszláviában polgárháború dúlt, Szovjetunió bár szétesett, Független Államok Közössége néven indulhatott. A ’92-es tornára sem a magyar, sem a csehszlovák válogatott nem jutott ki, habár Csehszlovákia napjai amúgy is meg voltak számlálva. A cseh és a szlovák miniszterelnökök feltűrt ingujjal kezdték el a „kiszámolós játékukat” egy Brünn melletti villa kertjében. Majd 1993. január elsején létrejött a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság, mint két független állam. Viszont az 1994-es vb selejtezőit még közös csapatként fejezték be, RČS (Csehország és Szlovákia Válogatottja) néven. Sőt, az utolsó selejtező mérkőzésen bukták el a továbbjutást! Belgiumban, ahol a 499. hivatalos mérkőzését játszotta Csehszlovákia, csak egy 0:0-ra tellett, pedig győzelem esetén intézhették volna a repülőjegyeket az USA-ba. Kronológiailag ide kívánkozik, hogy 1994-ben, a már önálló szlovák bajnokságban bronzérmes lett a dunaszerdahelyi DAC.

A magyar nemzeti tizenegy selejtezőcsoportjában a negyedik helyen végzett.

 

Jenei Imre szövetségi kapitány irányítása alatt kezdték a kvalifikációt, ahol az 5. csoportban Görögországgal, Oroszországgal, Izlanddal és Luxemburggal voltak „összezárva”. Magyarország két győzelemmel és egy döntetlennel zárta a selejtezőcsoportját. Közben Puskás Ferenc, azaz mindannyiunk Öcsi bácsija, majd Verebes József, a mágus is ült a kispadon. Az ellenfelek felsorolásából kitűnt az amúgy továbbjutó Oroszország. A posztszovjet FÁK-at azóta 12 felé „fűrészelték”. A társadalomtudomány útvesztőjében adós vagyok még a német újraegyesítéssel, 1990 októberéből. A címvédő NSZK helyett alanyi jogon immár az egységes Németország utazott Amerikába. A kijutott 24 csapat hat darab négyes csoportot alkotott. Köztük az a Kamerun is, ami miatt képes voltam éjjel fél kettőkor leülni a tévé elé. Ez volt egyébként az egész vb árnyoldala, a meccsek az európai polgárok szemszögéből nézve nagyon későn kezdődtek.

Az időeltolódás miatt nem is maradtam fent minden éjjel, pláne, hogy Kamerun ezúttal eléggé gyengén szerepelt.

 

1994-ben – már a felnőtté válásom küszöbén –, június 17. és július 17. között került megrendezésre, a sorrendben 15. labdarúgó világbajnokság. Az angolok és a franciák, velünk együtt, csak a tévében nézhették. Egy könnyen felejthető nyitómeccset követően bebizonyosodott, hogy a németeknek sem ez a viadal lesz az über alles. Diego Maradona még nevezve volt ugyan az argentinoknál, de végül a FIFA doppingtesztjén fennakadva eltiltották. Ez volt az isteni Diego utolsó porhintése (ja, nem is!) a „nagybetűs” fociban. Andres Escobar kolumbiai labdarúgó tragikus története még a torna alatt megrázta a világot. Az USA elleni vesztes meccsen öngólt vétett, csapata pedig kiesett. Tíz nap múlva meggyilkolták, valószínűleg egy drogbáró megbízásából. A házigazda „amcsik” ugyan továbbjutottak, de az egyenes kieséses szakasz elején el is véreztek. A németeket meglepetésre a Sztoicskov vezette Bulgária ejtette ki, akik végül a legjobb négy csapat közé jutottak.

A világbajnokságot Brazília nyerte, így a negyedik csillagot varrhatták a címerük fölé.

 

Ellenfelük a döntőben az olaszok voltak, akikkel csak a büntetőpárbajban tudtak dűlőre jutni. A karrierje csúcsán lévő Roberto Baggio tizenegyest hibázott. Puhl Sándor személyében magyar játékvezető fújta a sípot a fináléban. A vb bronzérmese Svédország lett, miután a 3. helyért vívott találkozón legyőzték Bulgáriát. Striker kutya, a torna mosolygós kabalafigurája elégedetten csóválhatta a farkát (feltéve persze, ha volt neki). A küzdelmek véget értek, az érzelmek elcsitultak. 1998-ban Franciaország vette át a stafétabotot, de erről majd legközelebb…

(Roberto)

MEGOSZTÁS
Bögi Róbert
Csak egy srác vagyok a Grundról, aki szereti városa fociját. Apáról fiúra. Egy örök szerelmes. Adni és kapni! Egyszer vasutas, máskor az „intelligens fanatikus”. Ultra! Jókai, Mikszáth és a rántottsajt követője. Kowalsky és Fankadeli hallgató. Egy nagy gyerek – nekem így kerek! Az írott szónak néha a szóköz ad értelmet. Nyisd ki a szíved, hogy megtaláld! Kedvelem a történelmet és ismerem a világ összes zászlaját. A legszebb piros-fehér-zöld! (Roberto)