Talán nem túlzok, ha azt mondom, Gesztesi Károly nevét minden korosztály ismeri. A fiatal generáció például a kultikussá vált Shrek magyar hangjaként szerette meg, mások a Jóban Rosszban című sorozat óta kedvelik, és természetesen sokan a színházból és filmekből ismerkedtek meg vele. Néhány évvel ezelőtt gyakori volt, hogy botrányokhoz kötötték a nevét, az utóbbi időben azonban úgy tűnik, ismét a munkáé a főszerep.
A cikk egy részlete az f21.hu-val folytatott együttműködésünk nyomán kerül közlésre.
Szerző: Szabó Eszter
…
Amikor már vége egy „kínkeserves” próbafolyamatnak, és „be van fejezve a nagy mű”, akkor milyen érzés a pódiumon állni?
Talán a szerelemhez tudnám hasonlítani, nem gondolom, hogy más érzéssel működne. Az anyagi hátteret meg kellett teremteni, hiszen hamar kiderült számomra, hogy ez nem az a szakma, amiből könnyen megél az ember. Mindig hangsúlyozom a kezdőknek, hogy igenis kell a színészet mellé egy másik szakma, hogy ne legyünk kiszolgáltatva a rendezőknek, az igazgatóknak, vagy éppen a menedzsereknek. Be kell látni, hogy ez egy kiszolgáltatott foglalkozás, de én úgy tudok leülni tárgyalni, hogy ha akarok, felállok és elmegyek. Az embernek adasson meg az a szabadság, hogy a maga ura lehet, méghozzá kompromisszumok nélkül. Ha pedig mégis kompromisszumot kell kötni, azt is lehet úgy, hogy ne sérüljön az ember lelke.
Semmilyen más foglalkozás nem jött szóba nálad?
Nem. Illetve próbálkoztam, de mindenbe belebuktam. Vállalkozásokba kezdem: nem sikerült. Ezért nem tudok belevágni a saját filmem elkészítésébe sem, hiszen sok pénzről lenne szó, amivel jól kell bánni. Állami pénzt pedig nem fogadnék el.
Miért nem?
Nem kell az a nagy hercehurca, amivel hozzá lehet jutni, ráadásul sok kötöttséggel jár. Akár a forgatókönyvbe, de még a szereposztásba is beleszólhatnak.
Egyébként volt benned olyan vágy, hogy beszéljenek és olvassanak rólad az emberek? Akartál híres lenni?
A pályám elején biztos eljátszadoztam a gondolattal, hogy „milyen jó lenne híresnek lenni”. Emlékszem, hogy amikor bemutatták az Egri csillagokat, olyan ismert akartam lenni, mint Kovács István (Bornemissza szerepében – a szerk.). Aztán, ahogy megismertek engem az emberek, úgy eljött az idő, amikor zavaróvá vált, hogy leszólítanak… Aztán végül megszoktam. Ha valaki odajön a villamoson vagy az utcán, de akár a tengerparton, én nem tudom nyeglén azt mondani, hogy: hé, menj innen, ma szombat van. Ha másnak ettől jobb lesz a napja – hiába vagyok éppen rosszkedvű –, nem küldöm el.
…