Jókai Mór – Nincsen ördög
Annak, hogy az ember miképpen választ olvasnivalót, számos formája lehet. Van, akinek akad kedvenc írója, míg mások egy adott korszakot felölelő olvasmányokat részesítenek előnyben. A letűnt századok során az emberi viselkedés szinte semmit sem változott, ahogy ma is léteznek jó és rossz karakterek. Ha például azt mondom, Haynau, általában egy zsarnok jut az eszébe mindenkinek. Haynau kora az elnyomó és az elnyomott nemzet együttélésének mintapéldája.
Jókai ezt írta meg Az új földesúr című regényében. Rég volt már, hogy először olvastam. Emlékszem, le sem bírtam tenni a már akkor elnyűtt, puhakötésű könyvet. Faltam Jókai korrajzát és „kincstári” optimizmusát, ahogy reményt adott benne a magyar népnek. Eredetileg erről a regényről szerettem volna készíteni egy ajánlót a tisztelt olvasónak, de miközben keresgéltem édesanyám könyvespolcán, történt egy kis „baleset”. Egy másik könyv hullott a fejemre, szerencsére nem egy vaskos kötet.
Az ördögbe – kiáltottam fel –, a könyv választott ki engemet. Engedtem hát a kísértésnek, és belelapoztam…
Ismét egy mű, melyben maga a szerző a mesélő. Jókai életét már korábban bemutattam önöknek, a szokásos sablonos életrajz amúgy sem az én „műfajom”. 1890-ben járunk, négy év telt el azóta, hogy Jókai felesége, Laborfalvi Róza elhunyt. Az író munkássága zenitjére lépett, és ő maga vont számot életéről:
„Jártam a korszak legnagyobb hősével együtt diadalútjaikon, s futottam futó betyárokkal együtt úttalan pusztákon… ott voltam Bécs város és Budapest ostrománál… s a feldúlt Komárom romjai közt… láttam a világot fejemre szakadni Világosnál… ettem cigánybográcsból s királyi asztalok ezüsttáljairól… megdobáltak koszorúval és sárral… hallottam magam hívatni írókirálynak és Kossuth-kutyának… 23 esztendős koromban egy év alatt csináltam forradalmat, háborúba mentem és megházasodtam – egyiket sem bántam meg… magamnak írtam, gyönyörűségem volt benne… ez volt a világom, életem titka, utamnak vezetője, nagy bajokban vígasztalóm.”
„Nagy bajokban vígasztalóm” – ugye tetszenek érteni, maga az írás volt Jókai lelkének „orvossága”. A Nincsen ördög c. regény megírásának idején jelentős politikai változások mennek végbe az országban, és Jókai – aki maga is politikus, ill. országgyűlési képviselő volt – ebben már nem szeretett volna részt venni. Minél inkább eltávolodott a valóságtól, így született meg ez a regénye, amely nem hasonlítható a többihez, mégis olvasható. „Akit boldogsággá akarnak tenni az istenek, az még az ördöggel is cimborálhat.” – írja a regényről maga a szerző. Lássuk hát, mi dolga volt Komárom szülöttjének a pokol urával. És büszke lenne-e napjainkban a Komáromi FC-re, akik szárnyalnak a második ligában – ja, hogy ez egy másik történet?!:-)
Jókai Mór – Nincsen ördög (könyv formájában először 1891-ben jelent meg)
Párizs felé utazunk, és nagy szerencsétlenség történik Rossbergnél. A hegyoldalról lezúduló sziklatengertől kisiklik a vonat, és a mélybe zuhan, maga alá temetve az utasokat. Akinek szerencséje volt, korábban kiugrott a mozgó szerelvényből. Így menekült meg Jókai és egy kisfiú, akit süketnémának hittek. A gyerekről kiderül, hogy a Silver-King fia, azaz Mr. Du Many-é, vagyis Dumányi Kornél volt magyar középnemesé. Párizsba érve Jókai a gyermek (Jemmy) szüleinek vendégszeretetét élvezi a nábob luxuslakosztályában. Mielőtt Mr. Du Many, az ezüstkirály és az író beszédbe elegyedtek, Jókai alaposan „feltérképezte” az úri lakosztályt. Közben megtudtuk azt is, hogy a vonatszerencsétlenségben érintetteknek szép summát küldött Mr. Du Many. Még a gyászmisét sem felejtette el megszervezni. Jókait ugyancsak kíváncsivá tette, hogy is lett valójában egy magyar dzsentriből, a „visszaküldött” országgyűlési képviselőből dúsgazdag dél-amerikai nábob. Azzal kezdetét vette a „vallatás”:
A szabadságharc megbukott, és már diplomás orvos volt, amikor az apja meghalt. Őt a nagybátyja követte a túlvilágra, aki az örökségét ráhagyta. Belevonták a politikába, ahol tulajdonképpen választási csalással nyert a képviselői választásokon, amire rájöttek. Az volt a gond, hogy „halott ember” is szavazott, és ezzel nevetség tárgya lett.
A verdőci kastélyban három grófnő és barátja, Szigfrid lakott. Dumányi mindennapos vendég lett a kastélyban és az ahhoz tartozó rózsakertben. Itt hozták szóba először az ördögöt, akinek létezését – orvos lévén – elutasította. A három grófnő közül Flammát nőül vette, akitől egymillió shilling értékű államkötvényt kapott hozományként. Ekkor az események felgyorsultak, kiderült, hogy Flamma már más neje, és Dumányit ismét tőrbe csalták. Sőt, ennek része volt a korábbi választási malőr is, és a három grófnő házassági komédiája. Az ördög műve az egész – mondta a nő!
Nem volt maradása az országban. Párizsba mentek. A francia-porosz háborúban tábori orvos lett, majd kicsapták őt, mert kémnek nézték. A tőzsdén gyarapította vagyonát, és ördögi szerencsével dúsgazdag lett. Előbb Brüsszelbe költöztek, majd kivándoroltak Amerikába. Az Újvilágban is „folyvást becézett a szerencse” – mondta Dr. Du Many. Vagyona szinte az akarata ellenére is folyamatosan gyarapodott. A hosszú utat bejárt hős szerint a családi boldogságnál nincs semmi fontosabb a világon. Hát így lett Dumányi Kornélból Silver-King. A nép sok mindenért a „szájára vette őt”, hogy vagyona ugyan honnan származik? Ezekkel a szavakkal záródik a regény:
„Ember voltam, emberi dolgok történtek velem, amiket nincs okom eltitkolni. Nincsen ördög!”
Nos, ez a regény valóban más, mint Az új földesúr. Egy nemzet „története” helyett egy emberi sorsot mutat be a magyar szabadságharc után. A történelmi tényeket helyenként felváltotta a fantázia, ám Jókai finom humora kárpótol minket érte. Kellemes olvasást kívánok!
(Roberto)