Szinte hagyománnyá vált, hogy a Zsolna elleni meccseink attraktív, magas színvonalú focit kínálnak. Én ezekhez a jelzőkhez a mérkőzés előtt hozzácsatoltam az ,,egyik legnehezebb” megnevezést is.
Mindemellett véleményem szerint ez a meccs jelentette Hyballa számára a legnagyobb kihívást. Milyen bizonyítványt kap tőlem? Hyballa értékelését hagyjuk a mai cikk végére…
Elsőként visszatérnék egy témára. A tegnapi meccsen Šatka teljesítménye választ adott két kérdésre. Szerintem, hibát követtünk el, amikor nem ültettük le Šatkát a válogatott prúszer után egy vagy akár két meccsre.
Azt hiszem, már akkoriban is avizáltam, hogy ilyen fiatal játékosnak szüksége van egy ilyen, úgymond intőre.
Akkor talán attól félt az edző, hogy egy meccsen nem tudjuk őt pótolni, viszont per pillanat már több meccsen hiányzott, ráadásul, a látens formahanyatlásból kialakult egy eléggé masszív mélypont.
Akkoriban azt veséztük, hogy Hyballa stílusa sok, pedig a legnagyobb gond a fegyelemmel volt. Két játékos kiütötte magát, és távozásuk után a két középhátvéd rettentően fegyelmezetlenül játszott és viselkedett (megjegyzem, ebben az esetben a pályán produkált viselkedésről beszélek).
Lehet játszani klasszikus Hyballa-stílust, de ahhoz fegyelem kell és cserepad. Ebben a szezonban több fronton fogytunk a fegyelemmel, és kifogytunk használható tartalommal a cserepadon. Huk behúzta a kéziféket, és előbb vagy utóbb visszatér szerintem a top formába. Šatkának viszont lesz mit csinálnia, elnézve a tegnapi teljesítményét (megszokott poszt ide vagy oda, ez sehogy se volt jó). Hajrá Ľubo, ezzel neked kell megmérkőzni!
Tanulság: A bizalom és a kiállás egy játékos mellett egy dolog, de ilyen esetekben az edzőnek egyértelműen a cserepad is megoldás (mert később már nem biztos, hogy lesz megoldás).
Cserepad. Ezért írtam, hogy extrém nehéz meccs lesz a Zsolna elleni. Ellenük talán a legnehezebb taktikát alkalmazni, illetve belenyúlni a meccsbe, mert abszolút variabilis, kreatív és kiszámíthatatlan ez az ellenfél. Taktikai megoldásból és a meccsbe nyúlás szempontjából is létezik ellene rengeteg, sokkal több, mint más ellenfél ellen, de paradox módon pont ez nehezíti az edző dolgát.
A két csapat elemzése. Tulajdonképpen egyformán elmondható mindkét csapatról, hogy megérdemelték volna a három pontot – ez a gondolat szerintem jobban illik a meccshez, mint az, hogy igazságos döntetlen lett.
Mi dinamikusabbak voltunk, és emiatt néhány dologban felülmúltuk az ellenfelet, ám a hazaiak kompaktabb, úgymond csiszoltabb, elegánsabb focit játszottak.
De végeredményben felesleges a két csapat összehasonlítása, mindketten – elég hosszú ideje már – remek és látványos előadást kínálnak. A két csapat meccseiről jó emlékek maradnak meg, és lehet örülni a következőnek.
Játékosaink. A kapusunk hibátlan és remek volt. A második egyenlítő gól… Buszsofőröstől nem védekeztük le jól nemcsak a beadást, hanem az utolsó perceket sem.
A mezőnyjátékosok remek munkát végeztek, két játékosról beszélnék. Kalmár kimagaslóan a legjobb játékos volt a meccsen. Rengeteg defenzív és offenzív munkát láttam tőle, és azt hiszem, ha rosszabb formát mutat, az egy pont is kérdéses lett volna. Húzta a csapatot rendesen. Sárga lap… Mit mondjak… Lehet, hogy a cikkeimben így írok majd: ,,csapatunk kalmár-kék mezben játszik”…
Bayo. Kifogott egy jó napot, de megúszta a piros lapot a könyöklés miatt, és a második félidő végén eléggé kiesett a rendszerből, túlmotivált volt, s nemcsak arra beadásra gondolok, amikor elcsente Kris elől a labdát…
Hyballának volt egy óriási előnytelen helyzete a hazai edzővel szemben – hiányzott a cserepadján a minőség. Tretyakov a sérülés után nem az igazi, és a többi játékos nem ad nagy teret Hyballának a manőverekre.
Attól féltem, hogy Hyballa megreszkírozza csere nélkül, illetve csak egy cserével, de az utolsó tizenöt percben lehetett látni, hogy a hazaiak nem nagyon fáradnak…
Tehát Hyballa. Per pillanat nem játszhatja a fociját, de tulajdonképpen cserepad nélkül remekül hozta ezt a meccset. Igen, lehetett volna máshogy is, de nem biztos, hogy jó játékkal, illetve ponttal.
Ne vegye sértésnek senkise a cserepadról, és igen, a foci csapatjáték, de akkor is leírom. Hyballa és a DAC helytállt, gyakorlatilag, finoman fogalmazva, egy nem éppen masszívnak nevezhető cserepaddal.
Zsolna–DAC és Szered–DAC, az őszi szezon legnehezebb két meccse.