Mielőtt megnéznénk Lars von Trier legújabb filmjét, egy régebbi darabját poroltuk le. Vigyázat, erős lesz!
A cikk egy részlete az f21.hu-val folytatott együttműködésünk nyomán kerül közlésre.
Szerző: Nagypál Levente
Lars von Trier nem egy népszerű rendező, vagy fogalmazhatnánk úgy is, eléggé megosztó. Nézőinek érdeklődését rendhagyó témáival, sokkoló és lebilincselő képsoraival vívta ki az évek alatt. A bűn lélektana óta hosszú utat járt be, jelen alanyunkat megelőző két filmje pedig (az Antikrisztus és a Melankólia) valósággal letaglózta a nézőket. Ám az általa elnevezett „Depresszió trilógia” jelen filmünkkel záróakkordjához érkezett, és a két már említett művel együtt megpróbáljuk felfedezni a kohéziót az alkotások között és külön is vizsgálat alá helyezzük azt.
A nimfomániás nem árul zsákbamacskát, pontosan olyan „élményt” nyújt, amit az előzetes kínál: erőszakot, féktelenséget és végtelen szexjeleneteket. A film rendelkezik egy bővített, „vágatlan” verzióval is, de a mozis verzió is tartogat bőven elég polgárpukkasztást a maga 117 és 124 percével.
A film lényegében egy pornófilm, cselekménnyel megtűzdelve. A kezdőképsorok egy földön fekvő nőt ábrázolnak, akit rendesen helybenhagytak. Arra halad Saligman (Stellan Skarsgard), a bölcsész, aki megsajnálja és hazaviszi a hölgyet. Később kiderül, hogy Joe-nak (Charlotte Gainsbourg) hívják, aki szexfüggőségben „szenved”, tehát nimfomániás, és emiatt rossz embernek hiszi magát. Hogy erről meggyőzze beszélgetőpartnerét, elmeséli az élete történetét fejezetekre bontva, a gyermekkortól kezdve egészen addig a pillanatig míg Saligman rátalált. A történetet a visszaemlékezésből ismerjük meg, melyet maga Joe mond el. A mesélés közben, a könnyebb interpretáció érdekében, a férfi lefordítja a saját rendszerére az elhangzottakat (mivel később kiderül, hogy „nem egy nyelvet beszélnek”). Az első rész hihetetlen feszülten indul, ez egyrészt a kiváló dalválasztásnak (amiben találhatunk egy erős Rammstein dalt is), másrészt pedig a már megszokott kameramunkának köszönhető. A cselekmény igen erős kezdőlökés után sem laposodik el, csupán a fizikális történetvezetés lélektani tragédiába csap át. Cenzúrázatlanul levezeti egy fiatal lány útját (akit Stacy Martin játszik) egészen addig a pillanatig, mikor a szex többé nem vált ki belőle érzéseket.