Egyszercsak kiürültek az utcák, foci sem lesz a hétvégén. Mai rohanó világunkban… És itt akkor meg is állhatunk egy pillanatra, hiszen az így kezdett mondatokat egy időre elfelejthetjük. Nem az élet állt le, mert létezni kell valahogy, csak a létezésünk feltételeit szükséges átértékelnünk. Pár nap alatt szinte közhellyé váltak olyan dolgok, amik felett azelőtt simán átsiklottunk. Ugye ajánlások eddig is voltak: étkezz egészségesen, ne hajszold túl magad, légy figyelmes az idősebbekkel és hasonlók, de éppen a felspannolt életvitelünk miatt ezt nem tartottuk be maradéktalanul. Amíg egy felsőbb erő azt nem mondta: lassíts, állj le azonnal!
Enélkül nem valószínű, hogy a fékpedálra léptünk volna, hiába az ajánlás éles kanyarban, addig nem veszünk vissza a sebességünkből, míg ki nem sodródunk. Spórolni sem egyszerű, ha csak nem kényszerítenek rá minket, régebben megfelelt nyáron a Balaton, de manapság Horvátba járunk, miközben néha már a maldív-szigeteki katalógust nézegetjük. Hogy mennyire érzékeny ez a téma, az abban is kimerül, hogy páran most megsértődtek: megdolgoztam a pénzemért, miért ne élvezhetném? Rendben, akkor most…
Észnél lenni és nem besz@rni – ez menni fog? Mert hiába lesz pénzed, ha nem lesz hol elverd, vagy más veri el helyetted!
Lassíts! Tanuld meg, most azért nem mész meccsre, hogy később majd kimehess! És ha ennek a bajnokságnak esetleg így kell véget érni, akkor így fog. Ha nem lesz Európa-liga, azt is kibírjuk valahogy. A halálon kívül kb. mindent (is) ki lehet bírni! Mentsd meg magad, de ez nem lesz elég, mert nem lehetsz önző. Figyelj oda a környezetedben van-e, akinek segíthetsz?! Gagyi ez már, mint a „grínpísz” szlogenje? Csak a játék állt le, ez most a kőkemény valóság. Akkor gagyi? Bementem a gyógyszertárban, és vettem egy kézfertőtlenítő készítményt. Nem húszat, csak egyet, jusson másnak is. Szájmaszk már nem volt, de reggel láttam az utcán szétdobálva vagy öt darabot. Gagyi?
Sosem mondtam, hogy nem hiszek Istenben. Igaz, nem kérdezted, de ha most imádkozni látsz, ne lepődj meg. Szoktam máskor is, talán akkor nem tűnt fel.
Vasárnap van, misét közvetítenek DAC-meccs helyett. Még csak nem is vagyok katolikus, de nekem azt tanították, hogy egy az Isten. Hogy ilyen helyzetekben még az edzőt is hagyjam békén, mert ő is éppen fohászkodik. Vasárnap van, délután meccsre mentünk volna, bár én valahogy sejtettem legutóbb, hogy az lesz az utolsó. Már pár hete megvettük a lisztet, meg a cukrot, abból is csak amennyi éppen szükséges. Nem fog ránkzsizsikesedni a bab sem, inkább mi emberek megyünk egymás idegeire. Mindenki más miatt, pedig egyenként kevesek is lehetünk. Itt a lehetőség megmutatni, mire vagyunk képesek. Egyesek még emlékezhetnek rá, hogy szombat délben becsuktak a boltok, és csak hétfőn reggel nyitottak ki újra. Ez akkor teljesen normális volt, de már elszoktunk tőle.
Menthetetlenek vagyunk, vagy van még remény, mert ugye, ránk nem a vírus a legveszélyesebb, hanem mi magunk, egymásra?!
Eleget olvastam történelmi dolgokat, átzúgtak felettünk háborúk és forradalmak. Rendszerek és rendszertelen évek. Amikor nem utazhattunk külföldre, és amikor stemplit nyomtak a határon az útlevelünkbe. Most meg láttam zártkapus meccseket, mintha a szurkolók lennének a fociért, és nem a foci a szurkolókért. Mindenhol ez a nyavalya. Az állam csupán büntetéseket képes kiszabni ránk (?), vagy visszaad valami „standardon” felülit (?!), s bár arra ne kerüljön sor, hogy vizet és élelmet kéne osztani az utcákon, viszont…
… viszont különleges helyzetben alanyi jogon kéne álarcokat, kesztyűket, stb. Ez a helyzet pár napja előállt.
Nem hittük, hogy ilyen forgatókönyvet ír az élet, és lehetőséget ad emberként is viselkednünk. Minden rosszban megtaláljuk a jót, mert mégegyszer leírom: enélkül nem hiszem, hogy visszavettünk volna a tempónkból. És mert Isten elsősorban bennünk lakozik, nem a templomokban, itt az ideje újra felfedeznünk Őt. Csak óvatosan, hisz’ rajta kívül lehet bennünk kisangyal, ördög és féreg is. Mindenkiben az a legerősebb, amit eddig rendszeresen etetett. A labda is gömbölyű, de csak arra gurul, amerre rúgjuk…
Kitartást! Érezd a felelősséget!
(Roberto)