Ahhoz, hogy a címben feltett kérdéseket megválaszoljuk, újabb kérdéseket kell feltennünk, mivel véleményem szerint az, hogy ma mit is tekinthetünk irodalomnak merőben szélesebb skálán mozog, mint akár a hatvanas, hetvenes években. Ma mi számít irodalomnak? Hogyan definiáljuk az irodalmat?
A cikk egy részlete az f21.hu-val folytatott együttműködésünk nyomán kerül közlésre.
Szerző: Bán Boglárka
A probléma gyökerét a mai közoktatásban kell keresni: jelenlegi kerettantervek rugalmatlansága, a tanórák felépítése, a kísérleti tankönyvek évenkénti cseréje és a kötelező olvasmányok lassan változó listája mind megnehezítik az irodalomoktatást. Mindehhez még csatlakozik egy tanári attitűd, amely vagy képes az általános- és középiskolás fiatalok érdeklődését felkelteni egy, a megszokottól teljesen eltérő, mégis kreatív irodalmi téma/mű/feladat kiválasztásával, vagy az előírtakat követve olyan tanórákon vesznek részt a diákok, amelyeken képtelenek izgalmasan tanulni, rácsodálkozni egy-egy adott téma sokszínűségére. Pedig, ha igazán belegondolunk, más tárgyak tanulásakor is tények, adatok, számok és fogalmak veszik körül a fiatalokat, amelyek ismerete cseppet sem szükségtelen. Mégis azt kell belátnunk, hogy a fantázia, a kíváncsiság, a beszélgetés, a közös gondolkodás helye mind lehetne, sőt irodalomórának kellene lennie!
Feltételezzük, hogy az irodalmat mint tudományt lehet és kell oktatni. Ebben az esetben mindaz, ami művészet, veszít értékéből, ugyanis ekkor válik hangsúlyosabbá egy-egy költő vagy író életrajza, előbb ismerjük meg az embert, mint költészetét. Hasonlóképpen gondolkodik erről dr. Fűzfa Balázs is az Élményközpontú irodalomtanítás című munka előszavában:
A magyar iskolák 95%-ában ma is az irodalomtörténet az úr, a lineáris és életrajz alapú magyartanítás uralja a hétköznapokat.
Az oktatásban a kronologikus előremenetel egy olyan hagyománnyá vált, amit szükségszerű megkérdőjelezni a lehetséges változás érdekében. Egy olyan tanmenet és oktatási stílus (ha fogalmazhatunk így) kialakításának eszménye merülhet fel, amely eleget tesz a 21. század adta lehetőségeknek és képes értékeket őrizni, ismertetni, olvastatni.