FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Tavaly november végén, Decor Suli megnevezésen egy príma, kreatív iskolázást szervezett az Inportante cég és a dunaszerdahelyi Közös Igazgatású Szakközépiskola. Tóth Péterrel és Vajda Angelikával nem csupán a sikeres tavalyi eseményről beszélgettünk, hanem, természetesen a temérdek új tervről és ötletről.
Üdvözlöm a KlikkOut olvasóit és egyben Vajda Angelika mérnöknőt, a Közös Igazgatású Szakközépiskola igazgatónőjét, akivel nem először beszélgetünk, visszatérő beszélgetőpartnerek vagyunk. Egy érdekes projekt apropóján találkoztunk első alkalommal, amely tavaly novemberben zajlott. Az elnevezése a „Dekor-suli – lehetőség a kreatív fiataloknak” volt, méghozzá nagyon találóan. Még mielőtt az iskoláról, önről és a tervekről beszélnénk, nagyon érdekelne, hogyan is emlékszik vissza erre a projektre?
Tóth Péter, az Inportante cég igazgatója megszólította az iskolánkat, hogy főként a festő szakon tanulóknak volna egy érdekes lehetőség, hogy elsajátítsák az új technikákat, technológiákat és az új anyagok felhasználását. Ezt a tudást pedig később a munkahelyükön tudják majd kamatoztatni. Kihangsúlyoznám, hogy számomra mindig jó dolog és érzés, ha külsős cégek szólítanak meg minket. Egyrészt azért, mert az iskolánk bizonyos elismerésének tartom, hogy tudnak rólunk, tisztában vannak vele, hogy jó szakembereket képzünk és hogy érdemes velünk együtt dolgozni. Másrészt pedig azt gondolom, ez egy kiváló lehetőség a diákjaink számára, mert legyünk őszinték: a tudás alapjait az iskolában szedik össze, de magát a nagybetűs tudást, ami a munkát illeti, pontosabban a munka elvégzésének folyamatát, a jó cégeknél tudják megtanulni.
Biztos, hogy a mostani cikket sok új olvasónk fogja elolvasni. Ezért megkérem, hogy ismét mutatkozzon be nekik!
Vajda Angelika vagyok, a Közös Igazgatású Szakközépiskola igazgatónője. Az iskolát Szabó Gyula 21-ként is ismerik. Két részlegből áll az intézményünk: az egyik az Informatikai és Szolgáltatóipari Szakközépiskola, a másik pedig az Építészeti Szakközépiskola. E két iskola összevonásából jöttünk létre, immár négy éve így működünk.
Tizenhét szakunk van, ezek magukba foglalják az összes olyan szakot, amelyek a szűkebb és a tágabb régióban is keresettek. Példaként említhetném az építészeket, kőműveseket, víz-, gáz- és központi szerelőket, villanyszerelőket, fodrászokat, informatikusokat, kozmetikusokat és még sorolhatnám.
Jelen pillanatban 720 diákunk van, öt épületben létezünk. Ezek közül háromban folyik az oktatás, van egy kollégiumunk és nagyon szép ebédlőnk, konyhánk. Nyolcvan alkalmazott segíti a munkámat, rajtuk kívül még van tíz megegyezéssel dolgozó emberünk. Bátran ki merem jelenteni, hogy a régió – és ha nem tévedek –, egész Szlovákia legnagyobb magyar szakközépiskolája vagyunk. Rendkívül aktív diákélet folyik nálunk, megemlíthetném az Erasmustól kezdve a diákbálon át egészen a sítúráig terjedő programskálát, és rengeteg exkurzióba is bekapcsolódunk. Szerintem egy jó irányba haladó iskola vagyunk, remélem, hogy az irány a jövőben is ki fog tartani.
A témában fontos tényezők a cégek, akikkel az iskola együttműködik. Kik ezek a cégek és hogyan zajlik a közös munka?
Mivel szakközépiskola vagyunk, magától értetődő, hogy sok céggel kerülünk kapcsolatba. Egyrészt, ha csak a hároméves szakmunkásképző szakokat vesszük, a tantervük felépítése egy hét iskolát és egy hét szakgyakorlatot tartalmaz. A gyakorlatot a legtöbb esetben cégeknél végzik. Nagyon sok céggel vagyunk kapcsolatban, de talán, ami elvárás lehetne a részemről a jövőre nézve, nagyon jó néven venném, ha több cég is megkeresne és tennének azért, hogy a gyerekek is őket válasszák. Továbbá, ha elvégzik az iskolát, akkor megfelelő munkaerőnek kellene lenniük a cég számára. Kevesen kopogtatnak be azzal az ajtómon, hogy képesek lennének bizonyos pluszt biztosítani számunkra és visszakérdeznének, hogy mi mit tudunk ajánlani. Azt szeretném, ha ez a jövőben megfordulna. Legyen ez egy felhívás a cégek felé, hogy ha jó szakembert akarnak, nem elég arra hagyatkozni, hogy majd az iskola kineveli őket és nekik ezért semmit sem kell tenni. Márpedig igenis kellene, szükség lenne szorosabb együttműködésre a cég és az iskola között, kellene segítenünk egymást már csak a diák tekintetében is. Jó lenne, ha nemcsak elvinnék a gyerekeket, hanem valamit meg is tanítanának nekik.
Ami viszont valószínűleg működik önök és a cégek között, az a visszajelzés, tehát a cégek el tudják mondani, milyen diákokat nevel ki az iskola. Mi a véleménye erről?
Annak ellenére is nagyon keresettek a diákjaink, hogy a cégek nem tudják, mennyire jól kinevelt diákokat fognak kapni alkalmazottként. Eleve azért vagyunk keresettek, mert a legtöbb esetben olyan hiányszakmákat oktatunk, amelyekre a legtöbb környékbeli cégnek szüksége van. Rossz visszajelzést igazából nem kapunk. Néha megesik, hogy valaki bejön az irodába és elmondja, nem akarja azt a bizonyos diákot, mert az illető nem úgy áll a munkához, ahogy kellene. Ez is előfordul. Vegyünk egy helyzetet példaként, amelyben van egy tizenöt éves gyerek, aki választ egy szakmát, mondjuk autószerelő akar lenni. Amikor eljön az idő és minden második héten elkerül szakmai gyakorlatra egy céghez, rájön, hogy neki az autószereléshez egyáltalán nincs affinitása. Ez a vállalkozónak is feltűnik, ilyenkor pedig tudunk cserélni. Később általában a gyerekek rájönnek, mit szeretnének dolgozni, 16-17 évesen talán már kicsit több az elképzelés, így akár menet közben is tudnak szakot cserélni. Nagyon sok olyan diákunk van, akik az új szakmájukban rendkívül ügyesek.
Azt gondolom, hogy az iskola és a kikerülő diákok megítélése jó szinten van, de természetesen csodát mi sem tudunk tenni. Mindenkiben ott rejlik a csoda és ha a diák ki tudja ezt hozni saját magából, annak mi csak örülünk.
Mindenkinek tennie kellene egy lépést…
Igen, még jobbak lehetnénk, ha szorosabb lenne az együttműködés, ha még több ilyen projekt lenne akár más szakmákon belül is, mint a Dekor suli, amely során a cég venné a fáradtságot, elvinné a diákjainkat és megmutatna nekik olyan dolgokat, amelyeket az iskolában vagy a szakmai gyakorlatokon nem tudunk nekik bemutatni. Elő kellene belőlük csalogatni a kisördögöt. Ezzel mi is csak jobbá válnánk.
Mik a duális oktatás előnyei és hátrányai?
A duális oktatást már jó pár éve bevezették, azóta folyamatosan azon dolgozunk, hogy működjön. Szerintem azonban valamiért mégsem úgy működik, ahogy kellene. Eleve a cégek irányából nagyon kevés az érdeklődő, ennek pedig az a folyománya, hogy talán a diákok sem kapcsolódnak be annyira intenzíven a duális képzésbe, nehezebben lehet őket meggyőzni. Nagyon sok előnye van ennek a képzési folyamatnak, hiszen, ha a cég részt venne ebben és kap egy ügyes diákot, akit képes felkészíteni a saját körülményeire, követelményrendszerére, a harmadik év végére már szerezhet egy felkészült alkalmazottat, aki képes olyan minőségű munkát végezni, amilyet az adott cég elvár. Kicsit döcögős ez a képzés és visszautalnék arra, hogy ha már az iskolaévek alatt érdekelné a cégeket a diákok fejlődése, akkor talán a duális képzésbe való bekapcsolódás egy megfelelő lépés lehetne. Ezáltal jobban megismernék az iskolát és magukhoz kapcsolhatnák a diákokat. Így olyan szakembert nevelhetnének, amilyenre szükségük van – természetesen az iskolával együttműködve.
Kérem, mutassa be a Dekor suli projektet! Kezdjük azzal, milyen módon szólította meg önt az ötletgazda, Tóth Péter? Miben látott fantáziát?
A mai világban nagyon egyszerű valakit megszólítani, telefonon keresztül megbeszéltünk egy személyes találkozót. Rögtön rá is haraptam a dologra, mert mint azt már elmondtam, iskolaigazgatóként pont az ilyen ötleteket várom ezeken a szakmákon belül.
Nagy híve vagyok a modern dolgoknak és nem is gondoltam volna, hogy ilyen dekorálási technikákat is megtanulhatnak a festők, akikről azt képzeljük, hogy egyszerű dolguk van, hiszen meszelni mindenki tud. Csodákat tudnak alkotni és megdöbbentő, hogy ekkora tudomány és kreativitás, fantázia van a festői szakmában. Pont a Dekor suli mutatja meg, hogy micsoda tehetség kell ehhez is és ahhoz, hogy valaki jó, a szakmájában sikeres festő legyen.
Alapvetően az a fontos, hogy haladjon a korral és a folyamatosan érkező új dolgokat elsajátítsa, használja. Azt szeretném, ha a diákjaink minden egyes szakon a lehető legújabb tudással lennének felvértezve, amit később használni tudnak. Egy percig sem gondolkodtam, hogy igent mondok-e a felkérésre, sőt még saját gondolatot sem akartam belevinni a Dekor suliba, mert számomra ez tökéletes ötlet, ajánlat volt, amire csak rá kellett bólintani és kihasználni.
Mi a véleménye az egész projektről, milyen visszhangja volt a diákok és a mesterek között?
Mesterünk nincs, tehát az elméletet oktató szaktanárokat bíztam meg a projekt lebonyolításával. Pontosabban Renczés Andrea mérnöknő volt az, aki magáévá tette a projektet, és megszólította, összeszedte a diákokat, továbbá részt vett a képzéseken is, közösen a diákokkal. El kell mondani, hogy amikor első alkalommal voltak a képzésen, a tanárnő kizárólag pozitívumokat mondott róla. Lelkendezve osztotta meg velem, amiket tanultak, nekem is bemutatta ezeket a dolgokat. A 720 diákunkból viszonylag ritkán kerülök kapcsolatba a festőknek tanulókkal, így a tanárnő a közvetítő, aki megosztja velem az információkat. Azt mondta, hogy nagyon tetszett a gyerekeknek, és ami még fontos, hogy érdekli is őket. A szülőktől szintén ezt a visszajelzést kaptam. Két szülővel beszéltem sok más dologról, amikor rákérdeztem a Dekor sulira is, mert tudtam, hogy a fiaik részt vettek a projektben. Nagyon örültek neki és a gyerekekhez hasonlóan szintén olyan lehetőségnek tartják, amivel a megszokottól eltérőt is fel tudnak majd mutatni a munkaerőpiacon. Ez számunkra egy nagyon nagy pozitívum lesz. Jó irányba haladunk.
Ha a véleményekről beszélünk, nagyon fontos az öné is, ami nemcsak szubjektív, hanem szakmai is. Mit gondol a projektről?
Szakmailag ugyanaz a véleményem, amivel annak idején meg is kerestem Tóth Pétert: hogy hol tudnánk az iskola területén belül megmutatni, amit a diákjaink tanultak. Találtunk is két helyiséget és amint elkészül a projekt, be fogjuk mutatni. Legyen majd ez a bemutató az igazi szakmai vélemény.
A jövőre nézve mik az ön és az iskola tervei a Dekor sulival együttműködve?
Nagyon örülnék, ha Péter egyéb ötletekkel is megkeresne. Amennyiben a megkeresés számunkra is pozitív – és miért ne lenne? –, örömmel bekapcsolódnánk. Ami a többi szakot illeti, várom a vállalatok érdeklődését, a tanácsokat, a lehetőségeket, akár a projektekbe való bekapcsolódás esélyét. Amennyiben a lehetőségeink engedik, nagyon szívesen vennénk a közeledést és akár közös projekteket is el tudok képzelni, bármilyen szakirányzaton belül. Azt gondolom, hogy ez most nagyon jól alakul a festőkkel, de bízom a folytatásban is.
Tóth Péter: Az iskolázásokat őszi és tavaszi részre osztanám. Ősszel, novemberben egynapos iskolázásról volt szó, amelyen összesen tizenhárom diák vett részt. Éreztem rajtuk, hogy egy ismeretlen céghez érkeztek, és nem igazán tudták, mit is várjanak tőlünk. Voltak köztük nagyon ügyes gyerekek, akiket meg is szólítottunk és akadt egy vízszerelő diák is, aki arany kezekkel rendelkezik. Mondtam is neki, hogy nem lenne-e kedve a hétvégén csinálni a festéseket, mert ez számunkra megfizethetetlen lenne. Eljött a február és nagyon jólesett, hogy maguk a diákok kerestek fel minket, elterjedt közöttük, hogy van egy ilyen lehetőség.
Az első nap tizenhét, a másodikon tizenhatan vettek részt a képzésen. Először a kezdőkkel, másnap pedig a haladókkal foglalkoztunk. Nagyon hálás vagyok amiatt, hogy az iskola és az igazgató asszony lehetővé tették, hogy az összes diákot megszólíthassuk. Nemcsak festők, hanem egy virágkötő is eljött, sőt az építészeti szakról is megjelentek. Tisztában voltunk vele, hogy az iskolában van lehetőség szakváltásra. Természetesen nem az a célunk, hogy a gyerekeket erre ösztönözzük, de lehet, hogy találunk – ahogy mi hívjuk – aranykezű gyerekeket, mert a jelenleg nekünk dolgozók között is van asztalos, villanyszerelő.
A kreativitásról szól a dolog. Ha találunk egy olyan diákot, aki rendelkezik ezzel a tulajdonsággal és jó a hozzáállása, akkor tudunk munkát biztosítani a számára egész évre. Folyamatosan keressük az új technikákat, tavaly voltunk Milánóban, Isztambulban és Kínában is a világkiállításokon. Elsajátítjuk a technikákat, amelyeket jó lenne továbbadni. Ezért is kerestük fel az iskolát és szólítottuk meg a gyerekeket. Az építészeti szakon találtunk egy nagyon tehetséges diákot és lenne érdeklődés a részükről a munka iránt. Az építész szak is kapóra jön, mivel mi magunk is belsőépítészek vagyunk.
Vajda Angelika: Azt gondolom, ezt a közös projektet más szakokhoz is hozzá lehet csatolni. Elsődlegesen arra összpontosítottunk, hogy a festőknek legyen felkínálva ez a lehetőség. Egyszer bejött hozzám Renczés Andrea és felvetette, hogy próbáljunk meg más szakokat is bevonni a projektbe. Elsősorban a kreatív szakokban gondolkodtunk, sőt igyekeztünk a lányokat, a kozmetikusokat, virágkötőket is megszólítani, akárcsak az építészekez. Ahogy tudom, a belsőépítészet nagyon sok mindent ölel magába. Akár egy virágkötőnek is lehetnek jó ötletei, vagy ki tudja használni a már megtanultakat, hogy a belsőépítészetben is érvényesülhessen.
Tóth Péter: A tavalyi milánói kiállításon szerzett tapasztalataink alapján a dekorációk elkészítésében egyenlő arányban vettek részt nők és férfiak, 50-50%-os megoszlásban. Ez is jól mutatja, hogy
a kreatív iparban a nemek közötti egyensúly egyre inkább megvalósul. Hasonló dinamika figyelhető meg a saját projektünkben is, hiszen az iskolázásainkból három tehetséges lány is aktívan dolgozik velünk projektjeinken. Éppen ezért fontos számunkra, hogy a kezdeményezésünkkel a lányokat is megszólítsuk, inspiráljuk, és bevonjuk őket a közös alkotás örömébe.
Igazából számomra nem is az iskolázás végeredménye volt a fontos, hanem a részletek. Mivel menedzser vagyok, figyeltem, ki érkezik pontosan és ki hogyan áll hozzá a munkához. A diákok az első napon nem is tudták, hogy én ki vagyok. Elbeszélgettem velük és nagyon sok információt tudtam meg tőlük. Rájöttem, hogy nagyjából tíz százalékuk nem igazán tudja, miért is jár az adott szakra. További tíz százalék nem biztos benne, hogy a jövőben ezzel szeretne foglalkozni, de ami meglepett, hogy nagyjából harmincöt-negyven százalék pontosan meg tudta mondani, mit és hogyan akar csinálni. Számomra ez egy nagyon fontos dolog a diáknevelés során, hogy valaki képes legyen elmondani, mit akar csinálni az életben. Azt nem szeretnénk, hogy csak eljárjanak munkába és úgy álljanak hozzá, hogy majd meglátják, mi lesz. A mai világ nem teljesen így működik. Volt köztük egy érdekes srác is, aki azt mondta, azért akarja elvégezni az iskolát, mert fegyverszakértő szeretne lenni, az iskola pedig Magyarországon van. Nagyon érdekelt a dolog, ezért utánajártam. Nagyon tetszett, hogy azt mondta, az édesanyjával megegyezett, hogy befejezi az itteni iskolát és csak azt követően kezd neki a másiknak, nem pedig otthagyja a mostanit. A diákok között vannak nagyon intelligensek, de az én szóhasználatommal éve, telivérek is. Érdekesség, hogy az első iskolázáson egy elsős is a legjobbak közé tartozott, aki pont ilyen telivérű volt. Már reggel kiszúrtam őt és biztos voltam benne, hogy belevaló srác. Neki például arany kezei vannak.
Vajda Angelika: A keresztfiamat is elküldtem az iskolázásra, nem akartam, hogy kimaradjon belőle. Nagyon tetszett neki és ügyesen is csinálta.
Tóth Péter: Mindenképpen szeretném folytatni ezt a projektet és együtt dolgozni az iskolával. Látom a benne rejlő lehetőséget és ha ebből a diákmennyiségből három embert is ki tudunk választani, ami reálisnak látszik jelen pillanatban, azt jelentené, hogy a projekt sikeressége öt-hat százalék. Őszintén szólva, számunkra ez megfizethetetlen. Sokkal jobb így keresni, mint ügynökségeken keresztül.
Vajda Angelika: Zárszóként annyit mondanék, hogy a projektben természetesen az iskola továbbra is partner lesz.
