A nézők nem szállingóztak. Özönlöttek. Senkit sem ért meglepetésként, hogy Nagyszombatból kétezer fekete-piros „angyal” zavarja majd a csaknem egy évtizede alvó DAC közönség nyugalmát. Viszont az, hogy a hazaiak ilyen nagy számban lesznek kíváncsiak arra, mi sül ki a fél évszázados „évszázad” szerződéséből, már igen. Ilyen nagy tömeget senki se várt.
Az írás megjelent a Klikk Out első, 2011 novemberi számában.
A zöld gyepen nem éppen megszokott látvány várta a nézőket.
A hazai csapat tagjaként fekete bőrű játékosok melegítenek. És oly keveset tudunk róluk. Elnézést, valamit azért igen. Adiaba a kameruni olimpiai keret tagja. Ez az oka, hogy ma is hiányzik… Viszont itt van egy Rolf Landerl nevezetű osztrák, aki anno Pozsonyban tanult és közben az Interben focizott. A kapuban egy taksonyi srác melegít, aki Szencen védett. Ő a Jani… Vele együtt egy ikon tért vissza Szerdahelyre. Az utóbbi két évtized egyik legzseniálisabb DAC játékosa. Az alakuló új szurkolótábor meg is tiszteli a somorjai születésű Pinte Attilát egy drapival, melyen egy megható üzenet olvasható: Isten hozott itthon Attila!
Parázs hangulat a lelátókon. Hogy minden olyan legyen, mint régen, a tökmag és a szotyola se hiányozhat. A „retrós” nézők, akik átélték a nyolcvanas éveket, egymást böködik és egymásra kacsingatnak. Kérdezgetik egymást:„Te is érzed, hogy visszajött a DAC-feeling? Te is libabőrös vagy? Netán visszajön a hangulat is?”. Még nem tudjuk, hogy nemcsak visszajött, sőt… Hoppá mi történik? Tíz perc játék után egy vézna nagyszombati szurkoló átugorja a kerítést és odasompolyog a szerdahelyi szurkolókhoz. A szervezők csak nézik, tétlenek. Mindenkit meglepve letépi a kiakasztott magyar zászlót és a trófeával fut a sajátjaihoz. Egy hazai szurkoló mégis reagál. Ő is átugorja a kerítést és a magyar zászló tolvajának üldözésébe kezd. – „Add vissza! Add vissza! Ez az enyém! A miénk!” Meglett! Elveszi tőle és visszahozza. Ez a szurkoló, aki „lestoppolta” a zászlólopást, később megkapja a pénzbüntetést, de egy pillanatig sem bánja. Főleg miután zúg a fejére a vastaps…
Nem csak egy egyszerű zászlóvisszaszerzés volt. Több. Persze nem mindenki nézte jó szemmel. A végeredmény egy precedens nélküli zászlós törvény. Azért is volt több ez az eset, mint egy – add vissza a zászlómat…
Kezdődik a meccs. A szerdahelyi közönség, gondolok a nyugdíjas tribünre, szinte nem lélegzik. A nagyszombati szurkolók, a zászlós incidens – ez mind felturbózza a hazaiak emócióját. Van még egy dolog, ami nem ül, illetve lélegzetelállító. Ez a B-közép, ez az új B-közép valami fantasztikus! A nyolcvanas és a kilencvenes évek B-középje se volt kutya, de ez? Hihetetlen! A DAC túléli a félidőt, ki lehet fújni az emóciókat, az idegességet, a félszt. Az öltözőben és úgyszintén a tribünön. Második félidő. Jön a nagy pillanat. A lapos és pattogó beadást, mely balról jön, az ötös környékén többen elvétik. A későbbi gólzsák, Kweuke is. De jobbról jön Landerl! Érezhető, hogy nem lesz jó a lövő szög, ha Rolf hozzá is jut a labdához. Ráadásul a nagyszombati játékos, látva a veszélyt, próbálja blokkolni testtel a lövést. Mindenki feláll a tribünön, szól a „No! No! No!”. Rolf megtalálja a rést, a szabad utat a gólhoz, és kegyelem nélkül, laposan a hálóba talál. Góóóóóól! Robban a stadion. Az emberek örömükben ugrabugrálnak, őrültként kiabálnak egymásra: „Baszd meg, góóól! Golgolgóóóóóóóóóóól!”
Még kettőt sikerült begyömöszölni. De Rolf Landerl gólja volt az igazi. Az extázis. A nézők ereiben az explóziók által feléledt focivér bugyborékolni kezdett. Fociéletre kelt. És egyik napról a másikra Szerdahelyen megint a foci lett az egyik legfontosabb dolog. Úgy istenigazából nem az első bajnokival, hanem ezzel az első hazai mérkőzéssel kezdődött el ez a történet.
Antal-éra. Akkor még senki sem tudta, hogy milyen történet lesz. De az első fejezete hihetetlen volt. Hihetetlenül szép volt.
Az írás megjelent a Klikk Out első, 2011 novemberi számában.
