Szállnék föl a buszra, Galánta–Dunaszerdahely járat, állok a lépcsőn, kérem a jegyet a sofőrtől, de érzem, hogy valami nem stimmel, a sofőr lassan rám emeli szigorú tekintetét, akárha Charles Bronson a Volt egyszer egy Vadnyugatban, és halkan, tagoltan kérdezi:
– Hogy mondhattad azt, hogy nem a DAC-nak szurkolsz?
2015 nyara volt; néhány nappal korábban a DAC sajtófőnöke, Nagy Krisztián megszólított a Trenčín elleni bajnoki mérkőzés szünetében, én pedig valamelyik kérdésére azt feleltem a mikrofonba (ötezer néző füle hallatára), hogy szívesen járok DAC-meccsekre, de nem vagyok DAC-szurkoló.
A buszsofőr a fejét csóválja.
– Hogy mondhattad ezt?
A csallóközi ember egyrészt lokálpatrióta, másrészt érzékeny lelkű – ez derült ki számomra azokban a napokban. Volt, aki ismerőssel üzent. Volt, aki e-mailt küldött. S többen voltak, akik ismeretlenül rám írtak a Facebookon. Fiúk is, lányok is.
Nem szerelmi vallomásokat küldtek.
„Ez nem volt túl szép mondat tőled, hogy nem a DAC-nak szurkolsz. Tetszettek az írásaid mindig, de most egy világ dőlt össze bennem.”
Ez volt a legfinomabb levél.
Pedig a helyzet az, s ezt sosem titkoltam, hogy mindig is VSS Kassa drukker voltam. Vagyok. Leszek. Több mint húsz éve eljöttem Kassáról, de bármerre jártam is a világban, VSS-drukker maradtam. Az ilyesmit nem vetkőzi le az ember. Nem vált csapatot. Nem somfordál át a szomszéd tribünre egy kis sikerélményért.
„Nőt, kocsit cserélhetsz, klubot soha!”
Kassán nőttem föl, ott fociztam, ott voltam labdaszedő a nagyok meccsein, ott festettem a „Manci” feliratú zászlót (a Fradiból érkező Telek Manci tiszteletére), szóval a szívem mindig is sárga-kék volt: kassai sárga-kék. De erről már írtam.
És igen, szeretek kijárni a DAC meccseire, de az eredmény, hogy úgy mondjam, általában mellékes számomra. Az eredmény miatt izguljanak csak a „helyi erők”, Zoltánka, Fehér Laci, Kope, Kiss Balázs, Poór Tibor meg a többiek. Én nem a fociért járok ki. Hanem miért?
A meccs előtti tízpercekért. A hangerőért. A lelkesedésért, amely ezt a klubot körülveszi, s amely remélhetőleg még évekig megmarad. Mert ha belőlem már nem is, de a fiamból nagy valószínűséggel DAC-drukker lesz…
