…jégsaláta, római saláta, madársaláta, fodros saláta, aztán ott van még a rukkola, a fodros endívia, gyermekláncfű, brokkoli….oly sok a zöld, és oly kicsi a kapacitása a gyomromnak!
Itt az ideje bevallanom: salátafüggő vagyok.
„Hogy lehet ennyi zöldet megenni? Olyan vagy mint egy nyuszi!”- viccelődik a barátnőm, én pedig még levegőt sem veszek, úgy tömöm magamba a finomabbnál finomabb leveleket. Persze a kijelentésével nem foglalkozom, hiszen amíg az arcom nem szőrös, és a füleim se nagyobbak két számmal, addig igazán nincs miért aggódnom. Na de nem nyusziskodtam ám én így mindig…
Régen maga a saláta szó kimerült nálam annyiban, hogy anyu a vacsihoz köretnek készített valami zöldséges akármit, amit gyerekként kegyetlenül a tányér szélére száműztem. Később a saláta szó hallatán lányok százai jutottak az eszembe, akik (teljesen feleslegesen) a „kövér vagyok, fogynom kell” kijelentéssel tömték magukba a sok zöldséget. Phuj! Persze, bele sem gondoltam, hogy lehet, tényleg ízlik nekik…
….aztán jött a „basszus, én mennyi szeméttel tömöm a gyomrom” felismerés, és ahogy az lenni szokott...minden megváltozott…
Ha az ember száműzi az étrendjéből a jól megszokott (és egészségtelen) ételeket, természetesen elkezd újak után kutatni. Rájön, hogy a paradicsom nem csak a vajaskenyéren jó, de önmagában is finom csemege. Ha pedig már csemegéknél tartunk, az ember tudatosítja, hogy egy jó film nézése közben annyira MINDEGY, hogy mit majszol, a lényeg, hogy rágcsáljon valamit. Így váltja fel a csipszeket például a sárgargépa.
Szóval nem volt nehéz elhagyni a sok szemetet, amikor annyi más alternatíva volt. Egy új világ nyílt meg előttem, én pedig lelkesen néztem szét benne…
Maga a saláta, nem tudom mikor és hogyan lépett a képbe, de egyszer csak itt volt. Talán a szükség, talán a kevés pénz, talán az „égiek” irányították úgy a dolgokat, hogy mi találkozzunk. Most pedig heti (ha nem napi) rendszerességgel állok neki a konyhában szó szerint összedobálni egy tálban a sok finomságot.
Mondjuk így…
…és, hogy miért jó, ha az ember úgy dönt összedob egy salátát? Hát azért, mert…
– 10 perc alatt elkészül, nem igényel semmilyen bonyolult főzőtudományt
-viszonylag olcsó, hiszen a hozzávalókat a kertből is össze lehet szedni. Ha pedig nincs kert, hát a pénztárca (főleg ha lemondunk az aznapi csokiról-kóláról-csomag cigiről) sem fog belerokkanni két paradicsom, paprika, vagy uborka vásárlásába
-ha sietünk valahová, e finomság elfogyasztása után eszünkbe sem jut a „most ledőlök egy kicsit emészteni” húsz perc
-ultrajól néz ki sok zöld összekeverve!
-nincs benne kalória, annyit lehet belőle enni, amennyit csak akarunk!!!
-nagyon de nagyon de nagyon de nagyon de nagyon de nagyon FINOM!
