Marczibál Levente
A szombati meccs számomra hatalmas csalódást, és néhány tanulságot hozott magával.
Azzal kezdeném, hogy az új edző érkezésével az utolsó 3 bajnokin legalább 7 ponttal számoltam. Noha ez még mindig reális, (bár a Marót, ahogy várni lehetett, az új edzővel megtáltosodott) már nem leszek maradéktalanul elégedett.
Tegnap az első perceket nézve azt mondogattam, „lőjétek már be az elsőt, hisz ezek 2. ligásak”. Ugyanis pontosan arra számítottam a meccs előtt, amit az első percekben kaptam. Egy összeszedetlen Szenyicét, ahol kis túlzással a tavalyi U19 játszik néhány harmadrangú spanyollal megtűzdelve, normális edző nélkül. Tökéletes recept a 2. liga kiharcolására… A kezdeti letámadás eredménye az 1. gól volt, amit követett még 2 érvénytelenített (legalább az egyik jogos gól), de többnek kellett volna követni… A másik félidő egyszerűen borzasztó. Amennyiben edzői utasítás volt a visszaállás, akkor az edzőben, ha nem, akkor a csapatban csalódtam hatalmasat. Védekezni minden idők leggyengébb 1. ligás Szenyicéje ellen nálam hatalmas szégyen (!), mindenféle bírói ténykedés és hétközi kupameccs ellenére is! A végén természetesen jött a gól, és a kapkodás. Tulajdonképpen megmutatták azt az arcukat, amit az első, nagyjából 10 fordulóban láttunk…
És hogy mi ebből a tanulság?
– Először is nem vehetünk félvállról sem 5, sem 10, sem 40 percet. Ez az 1. liga, és profik játsszák. Nem akkor teljesítek, amikor nekem ahhoz kedvem van.
– Michalíknak remélhetőleg a szombati lesz az utolsó meccse DAC színekben. Engem személy szerint már minden egyes mozdulata irritál. Ahogy szerel, ahogy védi a labdát, amikor a kapusnál van, és ahogy reklamál a játékvezetőnél. Az alibizmus megtestesítője.
– Télen nemcsak a mezőnyjátékosok közé kell erősítés, hanem kapusposztra is. Tofiloskit én a gyanús hibái miatt már nem állítanám kapuba, Slávik viszont a Nagymihály elleni gyermeteg potyája után most beállt a sorfal mögé, és árnyékra vetődött. Ha a labda fél méterrel beljebb megy, akkor sem fogja meg. Hozzáteszem, az, hogy kevesebb gólt kapunk vele, főleg annak köszönhető, hogy alig van kapura lövés. Az új edző érkezésével teljesen megváltozott a védekezés, a védelem kezdett (Kwin kieséséig) összeállni, de a középpályás védekezésben volt szerintem a legpozitívabb a változás.
– Szarka. Bármennyire is hazai, és jó, el kell gondolkodni. Igaz, hogy a becserélésével megjött a pályára egy hatalmas potenciális veszélyforrás, de a feszültség is. Talán 20 másodperc után megkapta a maga kis sárga lapját. Teljesen jogosan. És azon kívül volt még legalább 1 csúnya belépője…
… A lényeg tehát: ezt a Szenyicét bírói részrehajlás és hétközi kupameccs ellenére ezzel a kerettel is simán vernünk kellett volna. Ez eddig a legbosszantóbban elvesztett 2 pont.
Ami az erősítéseket illeti, a győzelmek ellenére is szükség van rájuk. Minden meccset nem lehet kibrusztolni, szükség van minőségre is a pályán, ami nálunk elvétve akad. Egy irányító még mindig hiányzik, egy csatár, és egy gyors szélső (hihetetlen, hogy nincs a keretünkben Černákon kívül igazi robbanékony, gyors szélső). Saláta és egy kapus már csak bónusz lenne.
