Délelőtt. Mindegy, hogy milyen nap van, mert az egy hónapig tartó akción a fedélzeten lévőknek abszolút mindegy, hogy hétfőt vagy csütörtököt írunk. Ismerős ez az érzés, kedves Habos-napokos kollégáim?
Advent. Betyártanya a VMK előtti karácsonyi vásáron… Mundi Jóska csapata újratöltve, vagy ahogy kérik. A bájos Túry Nikivel a fedélzeten.
Cammogok tehát a standunkhoz, mivel rövid egyeztetésem van Jóskával. Leülünk.
– Mit kérsz enni?
– Mit ajánlasz, Jóska? – eleresztek egy „return” kérdést.
– Én májas hurkát eszem! – Jóska ilyen elegáns módon befolyásolja a választásomat.
– Ám legyen! – mondom én.
Kés, villa már a kezemben, és következik az első falat kóstolása.
Gyerekkoromban imádtam a véres hurkát. Vagyis imádtam a hurkát, és a véres volt a kedvencem.
Most egy májas hurka majszolása a terv, rövidesen következik (coming soon).
Első ízlelés… Látták a Lecsó című mesét? Amikor az Ego nevezetű gasztrokritikus megkóstolja az első falat lecsót? Ugyanazt élem át…
Ez egy gasztronómiai or… Na, nem mondom ki…
Ránézek Jóskára. – Atyaég, ezt ki csinálta? – a sok kérdés közül ez jutott hirtelen az eszembe.
– Barátocskám, mi, hisz tudod, mi nem főzünk-sütünk akármit! – gasztrobüszkeségnek nevezném azt, amit látok Jóska arcán…
Amolyan fúrós stílusban feldobhatnák a tipikus szerdahelyi hátbaszúrós mondatot: – Persze, ízlik, mert ingyen volt, és a sajátodat csak dicsérheted…
Erre a válaszom: gyere és kóstold meg, nem fogsz csalódni!
Ui.: Piha, most egy élménybeszámolót vagy PR-cikket írtam, netán élménybeszámolós PR-cikket?
