Szinte felfoghatatlan számunkra, hogy az az ember, aki 1911-ben született, tegnap ünnepelte a születésnapját. A nyékvárkonyi Kósa Rudolf, azaz Rudi bácsi pedig ezt tette, hiszen december 14-én 105. születésnapja alkalmából köszöntötte őt a családja, barátai és a falubeliek.
Tudják, mennyi hasonló korú ember él Nagyszombat megyében? Pontosan mi sem tudjuk, ám annyi biztos, hogy 2015. december 31-én 16-an voltak. De abban biztosak vagyunk, hogy egyikük sem annyira egészséges és fitt, mint a várkonyi Rudi bácsi. „Rendkívül pozitív érzéssel tölt el, hogy Nyékvárkony nagyközségben él egy olyan ember, aki a 105. életévét betöltötte, és nem is akárhogy. Ez az ember egy élete teljében lévő férfi, aki a 60-70 éves embereknek az egészségi szintjén van, a mentális szintje pedig 50 éves szintre tehető” – magyarázza Fazekas István, a község polgármestere az ünnepségen, ahol a család és a barátok is jelen voltak. Három gyermek, négy unoka és egy dédunoka alkotja már ezt a boldog családot. „Hallottam, hogy itt a dédunokám, az előbb valahol itt sikítozott” – mondja Rudi bácsi, amikor a családról faggatom. Örül nekik. Örül annak is, hogy ennyien összejöttek, neki mindig öröm, ha a szerettei körülveszik. „Ez megtiszteltetés. Ismernek, szeretnek, mert én ha jót nem tudtam valakivel csinálni, rosszat nem tettem. Inkább soknak, ha tudtam, segítettem” – meséli. Szinte mindenkitől azt a kérdést kapja, mi a hosszú élet titka, ő pedig egyszerűen válaszol: „Nem kell meghalni.”
A belgyógyásza, Szigeti Zoltán is meghívást kapott a születésnapi ebédre, aki elmondja, Rudi bácsi közel 20 éve a betege, de egyike a legegészségesebbeknek. „Komolyabb gyógyszereket a mai napig nem szed. Körülbelül két-három éve kapott vérnyomásra tablettát, de egész addig komolyabb gyógyszert nem szedett. Genetikailag jól fel van építve, igaz, hogy túlélt ezt-azt, de ezek a dolgok talán erősebbé tették. Rendszeresen jár hozzám, elbeszélgetünk, nemcsak az egészségéről, hanem akár a nőkről is, hiszen mindenről lehet vele diskurálni” – magyarázza mosolyogva a doktor.
Rudi Bácsi édesapja megélte a kilencvenet, az egyik testvére is, a többiek is közel volt a szépkorhoz, úgyhogy valószínűleg a genetika is hozzátesz ahhoz, hogy ennyi idősen ilyen „fiatalos”. „Szereti a természetet, nagyon mérsékletesen él, nyugodt, nem lehet őt felmérgesíteni, vagyis inkább ő mérgesít fel másokat. Minden reggel fél nyolckor ébred, akkor felhívom telefonon, eszik, legkésőbb délre megyek hozzá, ebédet viszek neki. Ebéd után iszik egy kávét, esetleg egy deci borocskát, vagy konyakot, aztán lepihen egy kicsit. Sokat beszélgetünk, néha délután kimegy az utcára, hátha jön arra valaki, akivel beszélhet, majd kimegy a tyúkjaihoz, öt órakor megvacsorázik, megint felhívom, aztán megy aludni” – ecseteli a napi programját a lánya, Kósa Julianna.
A 100 éves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt – egy svéd regény címe, ahol ez tényleg megtörtént. Kósa Rudolf nem mászott ki az ablakon, nem szökött el sehova, pedig megtehette volna. Inkább készült a születésnapjára. Az ember azt hinné, izgult is, de ő ezt azonnal cáfolja. „Eszembe sem volt. Nem izgulok valahogy semmitől sem, megvagyok olyan nyugodtan, egyformán, mint mindig. Úgy készülődtem reggel is, ahogy máskor, hiszen jól aludtam, jól ébredtem, sőt, annyira tudok aludni, hogy engem akár el is lophatnának” – somolyog az orra alatt a 105 éves, aki úgy búcsúzott, hogy a 106. születésnapján is találkozunk. Bízunk benne, hogy így lesz.
Angyal Sándor
