Egy kis érdekesség: a 2011 novemberében első ízben megjelent Klikkoutban az első interjút a Baranyai élelmiszerüzlet tulajdonosával készítettem… Hm, netán ezzel a mai cikkel azt akarom mondani, hogy a gyilkos visszatért a tett helyszínre? Valami nagy téma miatt? Á, dehogy, simán éhes voltam. Uff, megöltem a poént.
Egy régebbi cikkben már írtam, hogy hetente minimum kétszer megállok reggelizni a Baranyai étkezdében, ahol klasszikus, úgymond ,,komcsi” menü található. Amolyan melós reggeli, semmi aszketizmus, semmi diéta, vagy épp aktuálisan trendi egészséges táplálkozás.
Kolbász, virsli (elnézést: párki), lecsó, hurka, levesek, tükörtojás… Én többnyire tükörtojást eszem, mert azt mondták, hogy a tojássárgája nekem jót tesz. Illetve az egészségemnek. Érdekes, amikor kisgyerek voltam, később pedig tini, a nagyi naponta mondta: Tibike, egyél tojást, mert az egészséges!
Aztán jött egy időszak, amikor azt szajkózták mindenhol: te animál-kannibál, hogyan ehetsz egy ilyen koleszterinbombát, meg akarsz ,,haanyi”?
Tehát sokáig nem ettem tojást.
Egyszercsak megint azt hallom, hogy a tojás egészséges. Hm… Az Isten szerelmére, döntsétek már el tutira, hogy mi van ezzel a tojással, legalább ebben a témában ne haljak meg hülyén!
Na, szóval, Breakfast in Tiffany… Upsz, Breakfast in Baranyai…
Tetszik nekem ez a hely, mert van hangulata. Érdekes hallgatni a sok melóst a napi témák, illetve gondok vesézése közben. Szinte kívánkozik elmondani, hogy már-már Bohumil Hrabal-féle poétika észlelhető a helyszínen. Ugye az köztudott, hogy Bohumil Hrabal cseh író (Sörgyári capriccio) a prolik között, a prágai kocsmákban kereste az ihletet, ahol ráadásul otthoniasan érezte magát. Jó, de én nem vagyok Bohumil Hrabal, és Dunaszerdahely nem Prága. Főleg nem a mágikus Prága a hatvanas évekből, amikor a városban inspiráló volt még egy sima tüsszentés is…
Dunaszerdahely egyszerűen Dunaszerdahely. Minap talán kétszer is elhangzott a fülem mellett: more, nem érzem a karácsonyt! Mondjuk az egyik válasz, amit hallottam, sem volt valami poetikus: akkor ba…meg!
Én speciel nem tudtam válaszolni, mert nem is keresem olyan precízen a karácsonyi hangulatot, mint például Milan Vrábeľ kollégám a mobiljával a pokémonokat… 🙂
Ma reggel megint besurrantam a ,,Birkához” (Baranyaihoz). Klasszikus menü… Tojás, tojás, tojás, kifli, ásványvíz. Fizetek. Még mindig ,,botrányosnak” tartom az árakat. Egy euró és pár cent. Múltkor nyolcvan cent…
Eszem a rehabilitált, egészséges tojást, és hallgatom a srácokat. A meló és a karácsony a téma. Észre sem veszem, hogy egyszerre karácsonyi hangulatom lett, és nem a Klikkoutról gondolkodom, hanem arról, milyen lesz az idei karácsonyom.
Keresd a karácsonyt, lehet, hogy megtalálod. Én nem is kerestem, és mégis orrba csapott az illata…
