Napjainkban már közhelynek számít, ha azt halljuk politikusainkról, hogy egy-egy bizniszt kiötlöttek, lepapíroztak, fehér lovakkal kiviteleztettek. Ami után persze a nyereség valamiféle kerülőúton borítékba kerül, végül abban a bizonyos aktatáskában köt ki. Az ilyen üzletekre a pornép, mellesleg választópolgár, már fel sem kapja a fejét, mert szinte természetes és kézenfekvő számára.
A ranglétrán mindig az aktuális tűzközelben lévő politikai párt elitje van legelöl, majd a kisváros, netán kisközség polgármestereivel és azok stréberjeivel fejeződik be. Egyszerűen teljesen mindegy, melyik politikai párt kormányoz, a „tortából” mindenki kap.
Na nem annyit, mint akik választást nyertek, de mindenképpen jut azért mindenkinek.
A választások előtt megígérik, hogy az ég mindig kék marad, és a fű tavasszal kizöldell, a választópolgár meg elhiszi, mert hát ez még mindig megtörtént, mióta világ a világ.
Kedves választópolgárok, és politikusok!
Szlovákia és Magyarország államformája a parlamentáris köztársaság, és ezennel engedjétek meg, hogy egy ÉRTÉKES ember szavait idézzem.
„Amint a politikus feljebb lép a létrán, hirtelen királynak hiszi magát.
A köztársaság azért jött létre, hogy biztosítsa: senki sem ér többet a másiknál.
Egyenlőek vagyunk. A hivatali pompa egy feudális maradvány: vezetőnek lenni elsősorban felelősség, azért választunk képviselőt, hogy egy funkciót lásson el.
Az elnök nem király. Nem isten. Nem törzsi varázsló, aki mindent jobban tud.
Ő egy szolga, a közösség legjavát kell szolgálnia, és a többség érdekét képviselnie.” (José Pepe Mujica)
U.I.: Tessék már ezeket az apró tényeket figyelembe venni, tisztelt, méltóságos politikusok!
