AZ ÉTTEREM
Az étterem épülete teljesen elvegyül a sorházak közt, ám egy óriásplakát jelzi, hogy jó helyen járunk. A vasparipákkal a hátsó udvarba vettük az irányt, majd bocskorjainkban teljes sötétségben indultunk a bejárat irányába.
Látogatásunk előtt már kiderítettem, hogy a „zabálda” nagyon népszerű a világhálón, weboldalán pedig már előre felhívják a vendég figyelmét az asztalfoglalásra. Ezt természetesen én sem mulasztottam el.
A teraszon át jutottunk az étterembe, és amint elengedtük a kilincset, máris üdvözöltek bennünket:
Szevasztok, parasztok! Zabálnátok, szlopálnátok…?
Adjon isten jó estét, szolganépség! – szóltam én – Vezesse nemes társaságunkat a „lebuj” legjobb asztalához, különben itt kő kövön nem marad! 🙂
Láthatóan zavarba jött a „cseléd”, valószínűleg nem ilyen választ várt! 🙂 Mihelyst leültünk, már ott is termett a kocsmáros, korhű ruhába öltözve, és nyújtotta a jókora méretű étlapokat.
November végén, hétköznap este hét óra előtt érkeztünk, az asztalfoglalásnak végül semmi értelme nem volt… A „szolganépségen” kívül ugyanis egy lélek sem tartózkodott az étteremben. Az ilyen időpont nem igazán kedvez az éttermeknek, de gondolom, a nyári szezonban ez teljesen más ritmusban zajlik.
A sajátos hangulatú étterem mindenesetre tökéletesen visszaadja a középkor hangulatát. Minden részletre nagyon odafigyeltek: masszív és robusztus berendezés, kalitkába zárt „büdös banya”, kínzószék és szinte minden használati tárgy ebből a korból. Számomra imponáló az ilyen helyszín, mivel jómagam is kedvelem a régiségeket. Az étteremnek, mondhatni, lelke van, és minden adott ahhoz, hogy az ember egy jót szórakozzon, egyen-igyon.
ELŐZABA ÉS ÉTLEVEK
Mivel nemes társaságunk nagyétkű, így azonnal az „előzabáknál” kezdtük.
Zabálsz, amit kapsz – hirdette a spájzcédula.
A paraszttálat (9,99 €) ki nem hagytuk volna,
mellé pedig a sajttálat (9,99 €) választottuk. Előbbin jó minőségű házi kolbász, sonka és szalonna, a sajttálon pedig eidam, parenyica és a nálunk csak korbácsikként ismert, füstölt sajtból font korbács kínálta magát.
Étlevekből zöldséges leves (1,99 €)
és cipóban tálalt fokhagymakrémleves (2,99 €) alkotta a felhozatalt. A zöldséges leves kis pléhfazékban tálalva mennyei volt, mintha csak Manci mamámnál ettem volna. A fokhagymakrémleves viszont számomra túl „vékonyra” sikeredett. Kissé híg lett, és az ízvilága sem volt az igazi.
ZABÁLNIVALÓK
TAPSIFÜLEST TEPSIBEN VÖRÖSRE SÜTÖTTEM, ZABÁLD, PARASZT, SEBTIBEN, MERT POFÁD BEVEREM (29,99 €) Ilyen leírással hirdették a paraszt módra elkészített sült nyulat, amelyet egészben sütve tálaltak, cipóval és tengernyi zöldséggel. A hús, sajnos, számomra teljesen száraz volt, szinte ehetetlen, ráadásul mártás nélkül! Végül Betyárnak, a kutyámnak is jócskán kijutott a tapsifülesből. Érthetetlen számomra az is, hogy a nyulat friss hagymával és savanyú káposztával tálalják. Igaz, volt hozzá cipó, és két fej sült gomba, de ezt az ételt csak akkor tudnám ízletesnek és jó minőségűnek nevezni, ha épp akkor veszik le a nyársról vagy ki a kemencéből.
NYOMORULT LELKED MARHÁT ENNE, TÜZES TÁNYÉRON RAKOM POFÁD ELÉ (25,99 €) Így harangozták be a steaket, amely, úgy gondolom, az est fogása volt! A steak itt nagyobb, ám a kelleténél sokkal vékonyabb szelet. A hús a közepestől kissé jobban átsült, de lédús maradt, és a kérgén felfedezhető volt az egyébként ízletes pácolás nyoma. Héjában főtt íztelen krumplival, mártás nélkül, a nyúléhoz hasonló további körettel tálalták…
NAGY ERDŐBEN VADÁSZGATTAM, SZARVASBIKÁT LENYILAZTAM… (12,99 €) A szarvaspörkölt gombával és két rúd szeletelt knédlivel került terítékre. A hús omlós volt, az egész étel ízvilágát is teljesen rendben találtam. Mindössze a knédlivel kapcsolatban volt kivetnivalóm, mivel az szárazan és kérgesen érkezett. Ezenkívül óriási túlzásnak vélem a pörkölt-knédli arányt, mivel ha minden kanál pörkölthöz egy szelet knédlit ettem volna, a fele akkor is megmarad.
KEMENCÉM MÉG MINDIG MELEG, KACSÁT SÜTÖK TÁLBAN NEKED (13,99 €) A mindig meleg kemence ezúttal a fél kacsámat is majdnem elégette! Száraz maradt, mint a fene, legyen tele vele a kocsmáros bele! Ha már egyszer kacsát kínálsz, tegyél mellé egy kis párolt káposztát, tört burgonyát! Kacsát cipóval és hagymával enni olyan, mint – kis iróniával – parasztot királynak nevezni!
TÓT PARASZTNAK AZ A VÁGYA, JUHTÚRÓ ÉS SÜLT SZALONNA (4,50 €) A juhtúrós sztrapacska volt az est második befutója. Ezt ráadásul egy olyan ételről állítom, amelynél a sztrapacska üzleti félkész áru volt. Az ízvilág és az ár viszonyában viszont ez volt a legjobb választás. Persze ez egy sajátos ízvilág, amelyet az ember vagy szeret vagy utál.
ÉDESHASÚAKNAK
Szilvás gombóc (2,99 €)
és rétes (2,49 €) volt a
kínálat, mindkettőt megkóstoltuk, és mindkettő remek volt. A rétesek forróan érkeztek, amiből arra is következtethettünk, hogy a fagyasztóból támasztották fel őket. Ennek ellenére gratulálnék a pékségnek, ahol készítik, mivel nagyon ízletesek voltak.
SZUMMA SZUMMÁRUM
A helyszín tökéletes! Autentikus étterem, korhű és kellemes zenével. Ezzel viszont sajnos a jó oldalát el is mondtam.
Az ételek nem igazán ízletesek, a felszolgálás pedig förtelmes! Hangsúlyozom, nem az a baj, hogy „parasztoznak” és „zabáltatnak”! Inkább az, hogy egyedül voltunk egy középkori hangulatú étteremben, mégis nagyon kevés figyelmet kaptunk. A kocsmáros viszont bármely korban mindent megtett, hogy kicsalogassa a vendége aranyát.
Az ételek, mint fent említettem, nagyon alacsony színvonalat képviseltek. Próbálják cselesen óriásivá varázsolni őket, ami sikerül is, de csak úgy, hogy mintegy fél kiló savanyú káposztát és friss hagymát raknak a fatányérra.
Apropó cipó! A cipó nem cipó, inkább zsemlyének nevezném, amelyet bárhol megvehetünk! Ha a középkort szeretnék megidézni, jó lenne továbbá, ha nélkülöznék a konzervdobozos kukoricát, és egyéb félkész árut.
Az összes főzabálnivalónál egyforma pácot használtak, teljesen egyforma köretekkel. Ezek némelyik ételhez passzoltak, de nem mindegyikhez. Nagyon hiányoltam a különböző mártásokat, amelyek teljesen új köntösbe öltöztetnék, és egyedivé varázsolnák az ételeket.
Itt látszólag a mennyiségre mennek, és nem a minőségre. Gasztronómiai szempontból egy óriási csalódás volt az egész. A teljesen unott cselédek, és a pajtába dohányozni járó szakácsné csak hab volt a tortán. A mellékhelyiség („szaroda”) össze
volt piszkítva, mégpedig olyannyira, hogy inkább mellőztük a használatát.
Azért a főszezonban még biztosan visszatérek, mert mindenkinek lehet rossz napja, és ne feledjük, a kevesebb néha több!
Kellemes karácsonyi ünnepeket, és meghitt, boldog újévet kívánok mindannyiótoknak!
A vacsora 179,93 €-ba került, amelyből a szlopálnivaló 53,30 € volt.
Hangsúlyozzuk, hogy a fent leírtak kizárólag csapatunk tagjainak véleményét tükrözik.
EREDMÉNY: Úgy döntöttünk, hogy az elkövetkező évben nem is kíséreljük meg, hogy számszerűsítsük a tapasztalatainkat. Igyekszünk továbbra is teljes objektivitással és a legnagyobb alapossággal szemügyre venni az aktuális éttermet, és szavakba önteni élményeinket. Ez az év a legjobbakról szól!
