Az én karácsonyom

Rohanó világunkban szinte már alig maradtak dolgok, amelyeket feltétel nélkülinek, tisztának nevezhetünk. Talán csak a gyermeki szeretet ilyen. Karácsony tájékán nincs az a gyerkőc, aki nem várná izgatottan az elkövetkező napokat.

Az öregbab orrfacsaró „illata” átjárta a szobát. Jóanyám megbízott valakit a családból, hogy vacsora után némi fondorlattal csaljon el a karácsonyfa közeléből, és mikor a csomagolt ajándékok mindegyike a helyére került, Bori hangosan kiáltott.

Megjött a Jézuska!

Papa háttal ült a péterkályhának a derekát melengetve, apu csípőre tett kézzel állt meglepődést színlelve, mama az ajtófélfának támaszkodva mosolyogva várta azt, amit már mindenki tudott rajtam kívül: mit is rejtenek a csomagok.

Mindenki megkapta a maga ajándékát, és anyu azért gondoskodott mindnyájunk számára egy kis meglepetéssel is.

A csomagok kibontása gyorsan ment, és az elkövetkező napok semmittevése az ünnepek fényében telt el.

A fentebb említett személyek mindegyike már a mennybe költözött, és talán Ők is karácsonyt ülnek odafenn.

Emlékezzünk szeretteinkre, és áldott békés karácsonyt mindenkinek.

 

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább