Most nálam december 24-e, szombat van. Az órám reggel 5:04-et mutat. Ma nincs ébresztőre állítva, mégis korán kelek. Mint a gyerekek… Nem a rosszak, mert olyanok nincsenek. Lesétálok a közel 200 éves faházikó ropogós falépcsőin a kissé kihűlt konyhába… A sztereót bekapcsolva már hallom George Michael kultikus Last Christmas című dalát. Ma valahogy nem zavar. Régóta vártam ezt a napot. Egy teljes évig! Számomra és a családom számára már vagy 10 éve Csicsmányról (Čičmany), a hegyekről és a közös élményekről szól… Karácsony van, gyerekek!
A szerencsésebb keresztények otthonában valószínűleg már terjed a fenyőfa és a mézeskalács illata, éppúgy, ahogy a mi esetünkben is Csicsmányban. Kinézek az ablakon, és látom a tisztaság színét, amely a világon minden szemetet szép fehérré varázsol, és egy időre eltakar. Meghitt békés időszak ez! Miért nincs hasonlóan az egész évben? Miért nincs időnk egymásra? Miért nem szentelünk ennyi figyelmet egymásra máskor is? Ja! Valószínűleg beérnénk a felével is…
Ezt mindenkinek ott kell kezdeményeznie, ahol a saját karácsonyfáját díszítette – az otthonában!
Karácsony van, gyerekek! Még ásítozva veszem kezembe a begyújtásra való tűzifát, az egyik multi reklámkatalógusából (épp erre a célra a legmegfelelőbb) begyújtót készítek, és pár pillanaton belül csak úgy „okádja” a meleget a sokat átélt cserépkályha. A kályha többfunkciós! Azon főzünk, melegít, és a forró vizet is általa szerezzük… Nem mint otthon! Külön kerámialap a főzőcskézésre (mégis étterembe étkezünk), villanysütő a bejgli sütésére (sokan mégis az üzletben veszik meg), gázkazán a talajfűtésre, bojler a melegvízre (szívünket mégsem fűti fel, mint a cserépkályha). Gondoltam, milyen egyszerűen, ám nagyszerűen éltek elődeink. Vajon a túlkomplikált életünkben boldogabbak vagyunk, mint a nagyszüleink? Ha elég anyagiakkal rendelkeznénk, sokunk részére megoldódna a boldogság dolga? Ám szerintem ennél sokkal egyszerűbb út vezet a boldogsághoz.
6:59 – hallom a mennyezet nyikorgását, lassan ébredeznek a csajok… Apuka már forró teával, reggelivel várja őket, mert ők a legnagyobb kincseim, a legnagyobb boldogságom forrásai… Imádom a velük való törődést, imádok velük lenni minden egyes pillanatban… Még akkor is, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy én szeretném. Tiszteletben tartom az egyéniségüket, az énjüket! Olyanok, amilyenek! Én így imádom őket! Nekünk a Csicsmányban eltöltött pillanatok érnek a legtöbbet! Se televízió, se mobiltelefon, se internet. (Egy időre bekapcsoltam, hogy ezt megoszthassam veletek :-)) Csak a családom, az ünnepek, és ha szerencsénk van, akkor a hó! Nagyon remélem, sikerül hasonló felfogást is lányaimba nevelnem…
Számomra mi lenne a legnagyobb boldogság? Ha végre rá tudnám szedni a bővebb családomat, szüleimet, testvéreimet, unokahúgaimat, öcsikéket, nagynéniket, nagybátyókat egy ilyen „last christmas tripp”-re, és együtt, nagy családként élhetnénk át ezt az álmot. Sokaknak már nem adatik meg ez a lehetőség, sok barátunk, ismerősünk, szülőnk nem lehet velünk, többek között gondolok most drága kishúgomra, Nikolára és egy nagyon kedves barátomra, akit sokan csak Csubinak ismertek, Manci mama, Surányi papa. Nyugodjanak békében!
A lányok szépen megreggeliztek, bepakoltak, és már húztak is a nagy fehér dombra (ahogy azt a kisebbik lányom hívja) szánkózni! Tízórai, forró tea a hátizsákban, így hát uzsgyi – elmentek! A ház elcsendesült, és maradt a fenyő és a mézeskalács illata… De nem sokáig, mert hamarosan nekifogok az ünnepi vacsora elkészítéséhez, amely biztosan felülmúlja a fenyőfa illatát, és amely a következő falatokból áll majd:
Aperitif: a legjobb házi meggypálinka (lurkóknak gyerekpezsgő)
– Halászlé ponty és harcsa szeletekkel (elmaradhatatlan)
– Rácponty (az egyik legnagyobb kedvencem)
– Sült szerencse pontypatkó majonézes krumplisalátával (lányaim kedvence)
– Wellington steak tonhalból, parajjal és túróval töltve (próbálkozunk :-))
– Natúr tonhal steak, rukkolasalátával, csipkebogyó redukcióval (vonalkímélő)
A szomszédasszony, egy neves pozsonyi szobrászművész kedves felesége már az első napon kiszúrta, hogy az „asszony” a gyerekekkel szánkózik, a „férjecske” meg főzőcskézik… Hamar elmagyaráztam neki, hogy a nyolcas csapatból hatan szakácsok a Betyártanyában! Viszont megígértem, hogy kóstolót küldök az ünnepi vacsoránkból, mivel ők hagyományos „tök szlovákok”, mi meg „polomagyar–polotótok”. Mi a lányokkal csak magyarul, míg élettársam, Miska (pozsonyi) csak szlovákul prédikál! De igyekszik, mert megígértem, hogy három év együttlét (ha kibírjuk) után csak magyarul szólok hozzá…
Felfűtöttem a tűzhelyet, persze előtte tűzifát aprítottam, és elkezdtem az ünnepi vacsora elkészítését. Remélem ízleni fog, mivel ők nagyon igényes gasztronómusok. Szemrebbenés nélkül árad belőlük a kritika (persze, ha finom, azt is megmondják)! Hiszen nem esik messze az alma a fájától! Jelen esetben a karácsonyfáról, hiszen idén a csicsmányi hagyományok szerint a mennyezetre akasztottam a karácsonyfánkat, amelyet lányaim saját kezűleg készített mézeskalácsokkal díszítettek…
Szól az Isley Brothers – Caravan of Love, már érezni a pirított hagyma illatát, hamarosan eljön az ünnepi vacsora, a karácsony fénypontja! Nálunk nem a tárgyakról szól az ajándékozás… Mi élménnyel és emlékekkel ajándékozzuk meg egymást, és azt kívánom, adja meg a Jóisten ezt nekünk még sokáig…
Békés és szeretetben gazdag karácsonyi ünnepeket, és sikerekben gazdag új esztendőt kívánok minden kedves Klikk Out olvasónak, meg persze mindenki másnak is, bőrszíntől, nemzetiségtől függetlenül. 🙂
