Hagyjátok békén és békében George Michaelt, hallgassátok előítéletek nélkül! (Listen Without Prejudice)
Meghalt George Michael… Hm… Valószínű, hogy a neten hosszabb ideig elég durva vitákat olvashatunk majd. Mert sajnos a mi felvidéki, kiváltképp dunaszerdahelyi véleményvilágunkat egy fekete-fehér, különféle érdekekkel spékelt emészthetetlen massza képviseli.
Michael halálát is valószínűleg mindkét tábor kihasználja velőig a ma már teljesen nevetséges és értelmetlen ideológiai (mindkét oldalról unfair) háborúban. Én megpróbálok reflektálni George halálára letisztulva ettől a szennytől…
Ki ne emlékezne a generációmból a Wham! című együttesre?! George Michael és Andrew Ridgeley… Ollé Lajos (anno George volt a kedvence) által az osztályunkban ismertük már az első Fantastic (1982) című friss és üde lemezüket (legismertebb dalok: Club Tropicana, Wham Rap!).
A Make It Big lemezzel kimondottan robbantottak, s a Carelles Whisper, Last Christmas, Wake Me Up Before You Go Go és a Freedom dalok abszolút világsztárokat kovácsoltak a duóból. A srácoknak Dunaszerdahelyen is elég nagy volt a rajongótábora. Ezt észre lehetett venni arról is, hogy nem egy George Michael kitűző csillogott-villogott a tinik trikóján.
Andy és George kiadott még egy lemezt (The Final), amely Észak-Amerika és Japán számára más címen jelent meg és elbúcsúztak.
George szólóénekes lett. Szinte atombomba-robbanást okozott a popvilágban a Faith (1987) című szólóalbuma (dalok: Faith, I Want Your Sex, Monkey).
George ezzel mindenkinek a tudatára adta: „Számoljatok velem!”
Három év múlva George Michael kiadta az én kedvenc lemezemet, a Listen Without Prejudice-t.
Öröm volt hallgatni minden egyes dalt, minden egyes hangszert, kifinomult, melankolikus, helyenként gyönyörű bárzene szólalt meg a kazettákról, bakelitlemezről, vagy már a törekvő CD-ről.
Szerintem ez a lemez csemege volt nemcsak a kritikusoknak, a zenészvilágnak, de kultikussá vált a közönségnél is. George Michael ezzel a lemezzel új hallgatókat szerzett.
A Listent sokan George legjobb lemezének tartják. Igazuk van.
Tessék csak meghallgatni a Waiting For The Day c. számot. Már a kezdet fenomenális…
Finom pengetés a spanyol gitáron… beszáll a remek ritmika… hallatszik egy vinillemez ropogása… George kristálytiszta hangja…
Tulajdonképpen már felesleges írni több adatot. Többet elárul egy emlék.
Pozsony. 2007. május 25. Disznólegelő stadion. Hihetetlen! George Michael koncerten vagyok és velem együtt rengeteg dunaszerdahelyi. Emlékszem, a Kovoflex cég külön autóbuszt indított…
De ez nem egy kibírhatatlanul unalmas és irritáló retrózás volt. George Michael a saját idejében talán az egyik legtisztább hanggal rendelkező, legszínvonalasabb popénekes volt. (Emlékeznek arra, hogy milyen bravúrral énekelte a Freddie Mercury-emlékkoncerten a[z előadó számára] ritka nehéz Somebody To Love c. dalt?)
Ezt bebizonyította Pozsonyban is.
A mai napig hallgatom George-ot, de tulajdonképpen csak a Listent…
Hallgassátok George Michaelt előítéletek nélkül!
