Tinderkirálylány kalandjai – A Festő

Belevágtam, letöltöttem az alkalmazást. Olyan sokat hallottam róla, barátnőim mind ezen lógnak, randi randi hátán, férfiak garmada, történetek, amiket válófélben lévő MILFként csupafül hallgattam és elképzeltem, hogy egyszer talán én is újra a párkeresők táborát erősítem majd.

És elérkezett az első randevúm, a Festővel. Az alapkritériumoknak megfelel: jóképű, egyedülálló, intelligens (azóta ezt kibővítettem arra, hogy legyen munkája – nem is gondolnátok, hány meg nem értett életművész, rendkívül jó üzleti ötletekkel és érzékkel rendelkező, most-épp-nincs-munkám kalandor él Tinderországban).

Vasárnap estére beszéltük meg a találkozót, a közeli múzeum mellé; az egyik kedvenc nyári szabadtéri kocsmám a közelben van, gondoltam jó lesz. Rövid piros pöttyös szoknyám fújdogálta a szél, miközben álltam a piros lámpánál, flipp-floppom csattogott a meleg aszfalton, messziről láttam, hogy ott áll Ő, A Festő. A sziluettje férfias, magas, kapucnis pulcsi – jó, hogy én se öltöztem túl. Azért kicsit zavarban voltam, enyhe nőies beütéssel a hangjában mesélt rögtön magáról és a Műveiről, simogatta meg a hátam úton a kocsma felé; arra gondoltam, 15 évvel ezelőtti énemet elkápráztatatta volna a Művészetével, érzékenységével.

Rendeltünk két sört, beszélgettünk, közel hajolva dicsérte a kunkorodó tincseim; összeért a térdünk, egy évtizednyi házasság után elég gyorsan megkívántam az új kalandot, érintést.

Ezt ő is érezte, ügyesen a combomtól haladva megsimogatta a bugyim mentén a fenekem, megcsókolt finoman, és én örültem a zsibbadásnak, megittunk még egy sört és sétálni indultunk a közeli parkba. Sötét meleg nyári éjszaka és a könnyű szoknyám rezdülései hatására nemsokára egy tölgyfának döntve találtam magam, sok ellenállást nem tanúsítva léptem vissza a kalandok világába, újra 18 éves fílingben nyomódott a hátam egy-egy jegenyének, padnak; a hajnalig tartó erdőtúra igazán kielégítőre sikeredett.

De amint felfedeztük a felfedeznivalót, éreztem, hulla fáradt vagyok, és haza akarok menni. A Festővel kézen fogva ballagtunk a holdfényben, míg ő beszélt, beszélt, fogalmam sincs miről, mert Tinderországból valós érdeklődést nem sikerült magammal hoznom. Hazakísért, megkérdezte, aludjon-e nálam, kedvesen hárítottam és elbúcsúztunk. Kedves jóéjt–jóvolt Messenger üzenettel léptem vissza a saját életembe.

 

„aranyalma”

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább