A tervek szerint jövő év végére elkészül a MOL Aréna. Az építkezéssel párhuzamosan remélhetően kialakul klubunk arculata, jobban mondva, közelebb leszünk Világi Oszkár álmának beteljesüléséhez, mely pofonegyszerű – hogy európai színvonalon, professzionális szinten működjön a DAC…
Vannak dolgok, amiket nekünk kell helyrehozni, de a fejlődés gördülékeny menetét befolyásolja az is, hogy erkölcsi szempontból milyen bajnokságban találja magát klubunk…
A Fortuna Liga ezen a téren erőteljesen a szakadék szélén mozog… Pár mondattal arról, mi várhat ránk a saját fészkünkben.
Egy masszív játékosállomány-frissítés. Játékos-tipológia szempontjából itt az idő, hogy a keret végre ésszerűen és nem ad hoc legyen összerakva. Ez lesz László Csaba első nagy (hosszútávú) feladata.
De nem csak a tipológiai szempontra kellene fókuszálni a keret kreálásánál, hanem arra is, hogy a sárga-kék mezt karakteres focisták öltsék fel.
Bizony, amikor a modern fociban a játékosok java része zsoldosként működik, akkor is van egy felvidéki klub, ahol ilyen típusú lélektelen és spekuláló focistáknak nincs helye.
Egyértelmű, hogy a DAC-nak a tipológia szempontjából kellene ,,echte” középhátvéd duó, amelyből az egyik vezéregyéniség, s nem csak a kávézóban, vagy a mikrofon előtt.
A csapatunk egyik legnagyobb gondja az volt, hogy a két legtapasztaltabb (és az egyik a tudásával talán a legjobb – Ljubičić) játékosunk konfliktusa (ez a konfliktus-fluidum szinte lecsöpögött a pályáról) szétrobbantotta a maradék csapategységet.
Ilyen játékosokra nem lehet építeni. Erre a konfliktusra a válasz (mivel nem pótolhatatlan szuperspílerek) egy profizmusra törekedő klubban: Isten veled! Recidíva a két srácnál lehet, de nem nálunk…
Apropó. Klubunk analitikusainak ajánlom, hogy nézzék az elemzésnél a statisztikát úgy is, hogy az adott mutató milyen szituációban, hol és mikor keletkezik.
Az igaz, hogy a blokkolás fontos dolog, de például a játék szempontjából a kulcsfontosságú felhozataloknál eladott labdák kinyírják a csapatot, az edzőt, a klubot. Mindegy, hogy a legjobb játékos vagy egy kezdő tini csinálja-e a hibát. A már legendás rózsahegyi meccsen eladott labda nem az első volt, és szerintem az utolsó se egy és ugyanazon játékostól. Az oké, ha a nézők nem látják, de az analitikusnak, az edzőnek ezt reflektálni kell.
Tehát, szerintem László Csaba óriási rizikót vállal, ha netán ilyen spílereket meghagy a csapatban.
Mi kell még a DAC-nak? Játékmester. Gólvágó. Kapusedző és stabilan minőséges kapus duó. A vezetőséget most nem vesézem, csak annyit szólok hozzá: de nehéz ez az update…!
Fortuna Liga. Sajnos fennáll a veszélye annak, ha Kmotrík és Poór tovább komédiáznak, akkor egyszerűen befuccsol a bajnokság. Egyik napról a másikra.
A két fiatalember, úgy néz ki, hogy abszolút nem tudatosítja – a bajnokságot nem tudják lejátszani ellenfél nélkül.
Azt, ami történik a mérkőzéseiken, a játékvezetőkre gondolok, csak öngyilkosságnak lehet nevezni. Ki kíváncsi ilyen gyomorforgató cirkuszokra?
De megjegyzem, szeretném, ha a klubunk nem lenne részese ennek. Mert az se lenne kóser, ha egy Slovan-meccs utáni panaszkodást az követné, hogy a játékvezető kinyírja a vidéki ellenfelünket.
A Fortuna Liga alapjai betegek, ezért tényleg nincs kizárva, hogy ha ez a vonal folytatódik, akkor nem lesz a szép stadionban kivel játszanunk.
De akkor szerintem senki se fog nevetni. Se Kmotrík, se Poór… Senki.
