Az ünnepeket különféle hagyományok lengik körül. Ahány ház, annyi szokás. Az újévi fogadalmakat talán mindenki ismeri. Sokan élünk is vele, de valljuk be, kevesen vagyunk, akik be is tartják fogadalmukat.
Az újévi fogadalmak legtöbbször a káros szokásainkról, a felesleges kilókról, egészségesebb életmódról szólnak. Arról, hogy van-e értelmük, mindenki máshogyan vélekedik. Vannak, akik úgy gondolják, erőt adnak a megvalósításhoz, sokan pedig felesleges badarságnak tartják. A fogadalmat tevők közül talán többen vannak, akik csak ideig-óráig tartják be, amit ígértek saját maguknak, ennek ellenére sokan élnek ezzel az újévi szokással. De vajon tudjuk, hogy honnan is ered?
„Az újévi fogadalmak nem éppen új keletűek. A rómaiak Janus istennek fogadkoztak, s ők jelölték ki Kr. e. 153-ban Janus hónapját, januárt az év kezdetének“ – fogalmaz Jakabffy Éva a tudomany.blog.hu-n olvasható cikkében.
Janus a kezdet és a vég istene a római mitológiában. Kétarcú istenség lévén a múltat és a jövő is látta, éppen ezért lett a fogadalmak szimbóluma. Január 1-je Kr.e. 46-ban lett az év első napja, amikor Julius Caesar bevezetett egy új kalendáriumot.
Janus a rómaiak mélyen tisztelt istensége volt. Az átjárások és kapuk, ebből következően a bejárás és kijárás, vagyis a kezdet és a vég védőszelleme volt. Az emberek fontos, lényeges cselekedeteik előtt rend szerint őhozzá imádkoztak
– tudhatjuk meg a Wikipédiáról a Ianus, Január vagy az Ókori római naptár címszavak között böngészve.
A betegvagyok.hu újévi fogadalmakról szóló cikke említést tesz arról is, hogy
a rómaiak december 31-én éjfélkor elképzelték, amint Janus visszanéz az óévre és másik arcával a jövőbe tekint. Ekkor szerencsehozó ajándékokat adtak egymásnak. A legnépszerűbbek a csonthéjas termések voltak, majd pedig az istenség arcával nyomott érme lett.
Apró újévi ajándékokkal még ma is meglepjük szeretteinket. Ezek legtöbbször lóhere formájú tárgyak, vagy kismalacot ábrázoló figurák, melyekkel jelképesen szerencsét adunk a jövő évre nézve.
