Szarka Ákos nagy valószínűseggel távozik a Sport utcából… Na, álljunk csak meg egy szóra! Van miért, mivel Szarka Ákos az extrémek embere, s ki merem jelenteni, Ő egy állandó jellegű vízzavaró. A szó jó, ugyanakkor rossz értelmében is. No Ákos, no party! 🙂
Ákos mérföldköves megmozdulásai, illetve egy kis játékoselemzés.
- Amikor először láttam focizni bajnokin (a Szenc mezében, amikor Radványi Miki volt az edző) a legjobb játékos volt a pályán. Viszont, például a ,,timing” szót mintha nem is hallotta volna.
- A Világi-korszak első meccsén (Kassa ellen, 0:0) csapnivaló teljesítményt nyújtott, tőlem is a legnagyobb negatív kritikát kapta. Radványi Miki viszont azonnal helyrehozta az ,,Ákos-toronyt”, és nagyon jól kielemezte, hogy Szarka nem egy Maradona vagy van Basten, de egy olyan játékos, akire lehet alapozni a csapat arculatának kialakításánál.
- Gergel Roman vezérletével meccsről meccsre jobb, és a Szenyice elleni meccs első félidejében nemzetközi szintű csatárteljesítményt nyújt. Egy gyors szenzációs akció és Gergel passza után akkora gólt rúg, hogy… szóval, mesél az erdő…
- Ugyanaz a meccs, második félidő. Teljes napfogyatkozás az agyban… Hátulról felrúgja Kóňát. Férfiatlan, gyáva mozdulat.
- A klub és a szurkolótábor elköveti az első nagy hibát az új éra alatt, és Ákos ezt is nagyon rosszul kezeli. A klub hímel-hámol. Próbáljuk eljátszani a szülők szerepét, akik mindig, minden körülmények között kiállnak a gyermekükért. Az igaz, csak mi elfeledjük, hogy a szülők, miután bezárják a házuk ajtaját, lekennek egy kiadós pofont a csemetéjüknek… Saját magunknak hazudunk és a szurkolótábor is elhiszi, hogy ez a sportszerűtlen mozdulat rendben van. Nincs, mert a focit nem lehet át@szni.
- Ákosnak ezzel inkább ártottunk, mert a legnagyobb gyengéje pont a foci iránti, illetve az általános alázat.
- Amikor a fagyi visszanyal. Jön egy új edző (Marić), aki teljes harakirit okoz a tapasztalatlanságával. Egy ideig még megy a szekér, de idő kérdése az ugatások és a pofonok időszaka. Egy időben ellene és Ákos ellen fordul a nép haragja, és pár hét után már csak Ákost szapulják az emberek. Ha kell, ha nem, akkor is, amikor a meccs legjobb embere. És Ákos beszól a szurkolóknak.
- Beszól, de úgy, hogy vége a szép történetnek. Felhívja Roberto vezérszurkolót, és vérig sérti az odaadó szurkolósereget. Öngól.
- Egy kellemes intermezzo még belefér. Ákos rúg egy meccsen négy gólt. A klub történelmének egyik legszebb pillanatát amatőr módon elrontja Marić edző, aki elfeledve, mit tesz ilyenkor egy edző, akinek volt gyerekszobája, nem cseréli le Ákost, így megfosztja őt egy brutális Standing Ovation-tól. Fúúú! Még most is kinyílik a bicska a zsebemben.
- Következik a sárga és piros lapok, a sérülések, az apatikus teljesítmények időszaka.
- Szarka Ákos valószínűleg távozik.
Azt mondják az okosok, hogy az életben nincs ha. De mégis megírom: ha lett volna a csapatnak egy játékmestere, ha lett volna egy keménykezű és empatikus edző, nem pedig Marić, ha Ákos apai pofont kap a klubtól és a szurkolóktól a Kóňa-eset után, és nem egy belépőt az önámítás világbajnoki döntőjére, akkor talán más lett volna Ákos története.
De a focit nem lehet át@szni. Ákos esetében: játékmester, egy jó edző és alázat. Főleg alázat.
Sok sikert Ákos, drukkolok, hogy sikerüljön!
