Például azért, mert ezt olvashatod.
Nem azért, mert roppant különleges volnék, akinek minden szavát öröm olvasni, hanem azért, mert az, hogy Te itt vagy, és ezt láthatod, azt jelenti, hogy van interneted, illetve egy felületed, ami elbír vele.
Minden bizonnyal van egy meleg szobád, ahol ezt cselekszed, és még az is lehet, hogy épp összemorzsázod vagy lecsöpögteted a billentyűzeted, displayed.
Elképzelhető, hogy még végig sem olvastad ezt a pár sort, és már valaki szólt hozzád néhány kedves szót.
Ezzel szemben akadnak, akik ezt nem olvashatják. Nemhogy internetjük, de azt bemutató felületük, szobájuk, morzsájuk, melegük és szerettük sincs, ráadásul sokan a társadalom bűzlő hulladékaként tekintenek rájuk, és legszívesebben oda terelnék őket, ahol nem látni, nem hallani őket, és nem kell semmit érezni irántuk.
Próbálj eltekinteni attól, hogy megfejtsd és minősítsd pillanatnyi, esetleg hosszú ideje fennálló helyzetük adott esetben akár elítélendő kiváltó okait!
Csak egy picit hunyd be a szemed, és gondolj arra, milyen szerencsés vagy!
Tudod, hol találsz egy hajléktalant? Van egy öreg pulcsid/kabátod? Akkor sipirc.
De előtte még nézd meg, mit mond Pista:
