A mai társadalomban szinte már elvárás, hogy mindenki szép, csinos legyen. A nők képesek hosszú órákat eltölteni a tükör előtt, csakhogy a lehető legjobb formájukat hozzák. De vajon miért akarunk mindig tökéletesek lenni?
Persze, jó, ha egy nő ápolt és kellő időt fordít külsejére. Azonban úgy gondolom, ez mára eltolódott egy teljesen másik irányba. Már nem arról szól az egész, hogy szépek legyünk, hanem egyenesen tökéletesek szeretnénk lenni. Semmi nem „lóghat ki a sorból”. Tökéletes smink, tökéletes frizurával, a legdivatosabb ruhával kombinálva, tökéletesre lakozott körmök, s még sorolhatnám… Mindezért képesek vagyunk akár egy-két órával korábban felkelni reggel, hogy mindent a „helyére tegyünk”. Felmerült bennem a kérdés, vajon mi, nők, miért is tesszük mindezt. Megfelelési vágyból, ez egyértelmű. De vajon magunknak szeretnénk megfelelni, vagy a társadalomnak?
Véleményem szerint a társadalom hívta elő belőlünk ezt a kényszert, úgy érezzük, csak akkor lehetünk jók, sikeresek, csak akkor ismernek el bennünket, ha tökéletesek, ragyogóak vagyunk a nap 24 órájában. Ez azonban teljességgel képtelenség! Nincs olyan, hogy egy nő mindig tip-top. Természetesen nem azt akarom ezzel mondani, hogy hanyagoljuk el magunkat, hiszen én magam is szeretem a szépet, s szeretem csinosnak érezni magamat. Azonban fel kell vállalnunk a nehezebb napokat is, amikor esetleg nem volt időnk órákat tölteni azzal, hogy frizurát készítsünk magunkat, helyette egyszerű lófarokba kötöttük hajkoronánkat, s nem kell falnak mászni akkor sem, ha smink nélkül kell kilépnünk az utcára! Miért is ne ugorhatnánk be a boltba reggelit venni úgy, hogy még nem készítettük el az aznapi sminkünket, vagy miért is ne tehetnénk be a lábunkat „natúran” az edzőterembe?
Szóval, mindezzel csak annyit szeretnék mondani, hogy szeressük a szépet, az ápoltságot, hiszen nők vagyunk, de tudjunk határt húzni, s ne az legyen a célunk, hogy elfedjük valódi énünket. Ne a smink és a szép ruhák adjanak önbizalmat, bízzunk magunkban anélkül is. S ha olykor éppen egyszerű farmerban, összekötött hajjal kell megjelennünk az iskola előtt a gyerkőcért, ne dőljünk kardunkba!
