Ez bizony egy könyv! – kiáltok fel, de csak magamban, hisz’ már nem vagyok gyerek. Tépem a papírt, próbálom fékezni magam, de egy hároméves kisgyereknél még mindig nem tudok érettebben viselkedni. Sajnálom a szép csomagolást, de nekem akkor is látnom kell a címét, mégpedig most. Jó súlyos, biztosan szép is, jó is. Bizony, hogy jó! Ez egy tökéletesen eltalált karácsonyi ajándék. A cím pedig Örömfőzés.
Egy jó barát, barátnő pontosan tudja, hogy mi az, amire a szíved úgy igazán vágyik. Ezt a könyvet én is egy különleges barátnőmtől kaptam, azóta is szinte minden nap kézbe veszem, de legalábbis naponta gondolok rá. Volt már pár szakácskönyv a kezemben, mert imádok főzni. Számomra ez nem is az étkezésről szól, inkább egy önkifejezési forma. Folyamatos kísérletezés, melynek célja az, hogy a körülöttem lévőket boldoggá, elégedetté, nem utolsó sorban jóllakottá tegyem.
E könyv írója Janits-Szabó Virág az ételek készítését az átlagtól eltérő, a hétköznapitól meglehetősen különböző nézőpontból közelíti meg, mégpedig önmagunk, belső lényünk szemszögéből. Azt vallja, hogy a főzési folyamat egyik alapvető célja a harmónia, ennek része pedig az önmagunk megismerése, a főzés általi finom egyensúly, ami egyfajta meditáció is egyben.
A konyha egy szentély, az asztalod akár egy oltár, az étel készítése pedig egy ünnep.
Háziasszonyaink, akár férjeik, akik naponta megfordulnak a konyhában, javarészt elvesztek a hétköznapok perceiben, óráiban, a főzés pedig gyakorta csak egy kellemetlen rutinfolyamattá vált. Tudatos „örömfőzés” és közös örömétkezések híján nem csoda, hogy a mókuskerékben ragadtunk, és tekerés közben észre sem vettük, hogy valami nincs rendben, hogy valami hiányzik a mindennapjainkból. Pedig a lelkünknek milyen gyakran szüksége volna a mama húslevesére, vagy a legendás pogácsájára! Az ő ételei mindig is a család kedvencei voltak. Nem is értjük, hiszen egyszerű, könnyen elérhető alapanyagokból állnak, az ízük mégis teljesen más. Mégis mivel magyarázható ez?
Virág könyvéből még inkább tudatosul bennem, hogy mennyire fontos az alapanyagok tisztelete, a lelkiállapotunk, melyben főzünk, és az étkezésünk körülményei is.
Mint feleség és háziasszony, egyszerre vagyok felelős a családom testi és lelki gyarapodásáért. Nem hiszem, hogy elválasztható volna a kettő egymástól. Egyszerre kell mindkettőt etetnünk, táplálnunk, hogy aztán minden falat egyszerre fizikai és szellemi gyökeret ereszthessen bennük. Elültetjük bennük, mint jó kertész a zsenge palántákat, rajtunk múlik, hogy életük delén milyen termést hoznak majd.
