Kinek szerepelt az újévi fogadalmai között, hogy idén aztán semmit nem hagy az utolsó pillanatra? De biztosak vagyunk abban, hogy tényleg meg tudjuk csinálni, amit elterveztünk?
Időbeosztás. A sikeres emberek szinte mindegyike nagyon jó ebben a műfajban. Feltéve, ha az idővel való gazdálkodás és annak kihasználása nevezhető egyáltalán műfajnak.
Mert az idővel fenntartott viszonyunk talán sokkal inkább minőségi kérdés. Arról szól, hogyan teremtsünk egyensúlyt az életünkben,
ehhez pedig elengedhetetlen, hogy tudjuk, mikor kell az egyes feladatainkat elvégeznünk, és azt is, hogy pontosan mennyi időt kell ezekre fordítanunk. Egyszóval, ha nem akarjuk állandóan kergetni saját magunkat, meg kell tanulnunk jól menedzselni az időnket. „Nem érem utol magam…” Nincs, akinek ez a gondolat még soha nem fogalmazódott meg a fejében. Nem is ez a gond. A kérdés sokkal inkább az, megpróbálunk-e ez ellen tenni is valamit.
Ne feledjük, a határidőnapló jó dolog, de önmagában csak egy eszköz. Olyan, mint egy kés, ami arra szolgál, hogy kenyeret vágjunk vele. Az éhségünket a kenyér csillapítja, a kés csak abban segít, hogy megszerezzük magunknak a kellő táplálékot. A határidőnapló sem ad számunkra több vagy kevesebb szabad percet. Csupán a rendszerezésben nyújt útbaigazítást, de az időnket nekünk magunknak kell megtölteni tartalommal. Hogy hogyan? Úgy, hogy célokat állítunk magunk elé. Napi, heti, életre szóló célokat, és ezek közt felállítjuk a fontossági sorrendet. De vigyázzunk, a vágyaink nem egyenlők a céljainkkal! Ha megkérdeznek bennünket, hogy képzeljük el magunkat 10-20 év múlva, kinek nem lenne az a válasza, hogy szeretne boldog párkapcsolatot, jól fizető munkahelyet, kétgarázsos családi házat rendes szomszédokkal?!
De ezek csak vágyak. Célokká igazából akkor válnak, amikor konkrétan meg tudjuk határozni, mitől lenne boldog számunkra egy párkapcsolat, miért szeretnénk bejárni a munkahelyünkre, és miért vágyunk egy kényelmes otthonra.
A céljaink konkrét megjelölése határozhatja meg az időbeosztásunkat is. Tegyük az időnket szövetségesünkké ahelyett, hogy ellenségként tekintenénk rá.
És mi a helyzet a nemet mondás nehézségével és a halogatással? Tudatosítanunk kell, hogy mindkettő elsősorban belső feszültséget okoz. Igyekezzünk ebben az évben sem túlvállalni magunkat, sem teret adni a lustaságunknak. Kevesebb Facebook, kevesebb tévé. Próbáljuk meg alkalmazni a pszichológusok által ajánlott M = M technikát, azaz a Majd = Most módszert. Amint kimondjuk azt a szót a szánkon, hogy majd, máris cseréljük fel a mostra. Most fúrjuk fel a polcot, most hívjuk fel a barátunkat, most álljunk neki a diplomamunka megírásának… Ha egy-két napot ennek a technikának a jegyében töltünk, meglepő dolgok születnek majd a végére. A praktikák tárháza szinte végtelen, a lényeg, hogy cselekvésre ösztönözzük magunkat ahhoz, hogy a nap vagy az év végén, s egyszer majd életünk alkonyán elmondhassuk, jól gazdálkodtunk az időnkkel. Ezért
ne azt kérdezzük magunktól, hogy mit csináljunk a következő két órában, hanem tegyük fel úgy a kérdést: a következő két órában mivel töltsem az életemet? Mert az az igazán izgalmas, amikor az élet és az idő közé egyenlőségjelet tudunk tenni.
