Az elmúlt év legfontosabb geo-spirituális eseménye, hogy az Atlanti-óceán partjaitól nem messze fekvő Bordeaux szent hely lett.
Olyasmi, mint Lourdes, Czestochowa, Fátima vagy Máriapócs.
A Város, Ahol Megtörtént a Csoda.
Ahol érvényüket vesztették a futásra, a gyorsulásra, a labdapasszolásra stb. vonatkozó természettudományos ismereteink.
S ahogy a kánai menyegzőn a víz borrá változott (János 2, 1-11); ahogy Jézus fölébredt a bárkában és lecsöndesítette a vihart (Máté 8, 23-27); úgy a magyar válogatott kifutott a pályára, és legyőzte – sakk-matt! – a sokkal esélyesebb Ausztriát (Szalai, Stieber, 2-0).
„Piszkálni, pöckölni, tuszkolni.”
Ennyi.
Az a három hét, amit Franciaországban töltöttem, egyetlen folyamatos trip volt.
Egyetlen végtelenített, vigyorgó „punk’s-not-dead” érzés.
Pszichedelikus utazás új, ismeretlen dimenziókba.
Bordeaux, Marseille, Lyon, Toulouse.
Bónuszként pedig a Rhone-völgyi borvidék.
Amióta csoportelsők lettünk az Eb-n, azóta elhiszem, hogy a tér-idő koordináták megbonthatók, átírhatók, s hogy az Univerzumban bármi lehetséges.
(Kelt Komáromban, az új, bordeaux-i időszámítás szerinti kétszázötödik napon.)
(Az írás megjelent a Klikk Out 2017/01. számában is)
