Még több volt a fenyő a Facebookon, mint odakint, a hűtőben pislogott a ponty, hájainkban hápogott a kacsamáj, mikor tájainkon a virtuális pöcegödör az útpadkájára fröcskölte az újabb izzadságszagú okosságcunamit, amit a szilveszterinél is csattogóbb és csillogóbb csinnadratta követett a százholdas online takonyban.
Egy magyar újságíró-blogger, bizonyos Jurák Kata okított a nők szerepéről („Nem ártana tudni, hogy egy nőnek hogyan is kellene viselkednie” címmel), írását több mint 40 ezren osztották meg a blogportálról.
Az ész bukott a Facebookon, a tengerkék genderkék parttalan perpatvara pedig látótávolságon kívülre helyezte a karácsonyi hangulatot.
Nem kívánok a cikkből idézni, vagy azt minősíteni, pláne, hogy Jurák Katának és híveinek bizonyára nincs csekélyebb problémája a keresetlen szavaimnál, de megpróbálom kifejteni, mit gondolok a témáról.
A férfi-női sztereotípiákról, a nemek vélt vagy valós feladatairól sokan sokfélét leírtak meg elmondtak már, a leghangosabbak többnyire azok, akik elvetik, megvetik, gyűlölik azt a gondolatrepertoárt, amit valamikor a 20. század második felétől gender-elméletként ragoznak. Az alapjai a francia Simone de Beauvoir-hoz kötődnek, aki a gendert a biológiai mellett a második nemnek, a társadalmi nemünknek nevezte.
„Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik”
– írta A második nem c. művében, amivel nem a biológiai nem megtagadására szólít fel, mint ahogy a fundamentalisták a gyakran faék egyszerűségű világképükből leszűrt téveszméket terjesztik.
Az erre alapozott elmélet azt taglalta, hogy a nők és férfiak társadalmi neme/szerepe nem eredeztethető a biológiai nemükből. Ergo egy ember nemi viselkedésformáit nem predesztinálhatja az, hogy nőnek vagy férfinak született, hanem azokat a társadalmi elvárások alapján sajátítja el.
Továbbgondolva, nyilván szülni és szoptatni csak a nő képes, de nincs az az absztrakt vagy konkrét feladat, amit egyik vagy másik személynek a neméből (!) fakadóan kellene ellátnia. Kivéve, ha
az egyszeri ember körmönfont statisztikákkal óhajtja megtámogatni a nemi sztereotípiákat, mint például, hogy a pasié az öltöny, a csajé meg a KÖLTöny. Haha.
Ha pedig valaki úgymond kilóg a nemi sztereotípiákból, azért nemhogy jutalom nem, de kirekesztés jár.
Ha netán valaki megkísérelne félreérteni, annak üzenem: nincs azzal semmi baj, ha a kisfiú építőkockát kap, a kislány pedig babát, de hagyni kell, ha az előbbi főzni akar, utóbbi meg kalapálni.
Szeretteidtől nem elvárni kell, hogy a nemükhöz mellékelt „használati utasításnak” megfeleljenek, hanem légyszi tedd meg Te azt, amit a másik akármilyen megalapozott vagy pillanatnyi okból kifolyólag épp nem! Azért, mert jóembernek tartod magad. Vagy mert emellett még pont kedveskedni is akarsz.
Melegszívű és önzetlen újévet!
