Ki ne emlékezne a 40–50-es generációból az alapiskolák közt folyt, csallóköziesen csak OZ-nek nevezett versenysorozatra. Mi, akiknek a sportról szólt az életünk, nagyon szerettük, mert ugye, szívesebben futottunk 200 kört a futópályán, mint hallgattuk matekórán a függvényfogalmak építésének szakaszait.
Viccet félretéve, ennek a versenysorozatnak, ha pontosak az emlékeim, futás, távolugrás, krikettlabda- és gránátdobás voltak a versenyszámai. Az akkori Komenský utcai alapiskola OZ-felelősei Farkas és Pápay tanár urak voltak, és nagyon jó kis csapatokat válogattak össze olyan gyerekekből, mint Bertók Csórena Pityu, Vén Kamil, akik futásban a hosszabbik távokon ténykedtek, vagy Soóky Feri és jómagam a sprintekben. Volt még egy felejthetetlen név, a Zöldfasori Tóth Tomasz, aki a dobó számokban jeleskedett. Tomi már azzal is felhívta magára a figyelmet, hogy kézilabda edzéseken a felső kapufát célozta, és ha eltalálta, mi számoltuk, hány másodperc alatt esik le a labda.
Irdatlan erejű gyerek volt, amit magas termete tetézett.
Történt egyszer, hogy egy versenyen Tomasz odaállt a képzeletbeli dobókörbe, és elhajította a krikettlabdát. A dobás olyan jól sikerült, hogy az iskola kerítését átdobva, hajszál híján balesetet okozva, kihajította az utcára. Na, ettől kezdve minden iskolában megtiltották neki, hogy krikettlabdával dobjon, és ha gránáttal is dobott, hátrább vitték 20 méterrel a dobócsíkot.
Bizony, ilyen gyerekek nőttek fel valamikor Dunaszerdahelyen.
