Januári hangfalunkban az alternatív r’n’b-pápa, az elmúlt évtized egyik legjelentősebb irányzatának, a francia electrónak legvagányabb képviselője, valamint napjaink egyik legizgalmasabb rappere új albumát értékeltem.
The Weeknd – Starboy
A név mögött kóborló kanadai Abel Makkonen Tesfaye tavalyi, Beauty Behind The Madness c. albumával lett szupersztár a már nem is annyira alternatív r&b szcénában, egyúttal olyan irányba mozdítja el a mainstream popot, hogy az elkezdett végre bebetonozott, zavarba ejtő tabukat döntögetni. Az izgalmas alapokra illesztve megjelentek témaként a szex és a drogok. Az, hogy e sorok írása közben a Daft Punkkal közös címadó szerzeménye, a Starboy szeptember vége óta a YouTube-on és a Spotify-on is megközelítette már a félmilliárdos meghallgatást (sőt, azóta már meg is haladta – a szerk. megj.), elég tekintélyes eredmény. David Bowie-t, aki előtt a címmel tisztelgett, ugyan nem idézte meg, de a franciákkal készített záródarabban pillanatokra Michael Jacksont igen (ahogy a Beauty Behind-on is).
Jelen: Starboy, Reminder, I Feel It Coming, Stargirl Interlude, Six Feet Under, Party Monster.
Múlt: The Hills, Can’t Feel My Face, Often, Live For, Wicked Games, The Morning, The Zone.
Justice – Woman
Idén lesz tíz éve, hogy a Sziget Party Arénájába belépve meghallottam tőlük a Genesist. Az intróval mintha egy sötét és rejtélyekkel teli szellemkastélyba érkeztünk volna, majd amikor nekifogtak a füstös és vagány electrónak, a hideg kezdett futkosni több ezer ember hátán. A valaha átélt egyik legnagyobb koncertélményem, amit bizonyára mindenki emleget, aki szintén ott izzadt. A Justice olyan, mint az ejtőernyőzés, amit egyszer át kell élni. Mégpedig élőben, vagy legalábbis egy pofás hangrendszerrel egy sötét és villogó helyiségben. Nos, ezt csak az első albumukkal tudták átadni, azóta erőltetve próbálják magukat megkülönböztetni a silány EDM-partihuszároktól. A Womant a legutóbbi, 2011-es lemezükhöz hasonlóan néhány emlékezetes pillanata ellenére is hamar elfelejtjük.
Jelen: Alakazam, Safe & Sound, Randy.
Múlt: Dance, Genesis, We Are Your Friends, DVNO, Stress, Phantom, Civilization.
Danny Brown – Atrocity Exhibition
Az elmúlt években, ha nem Kendrick Lamar, Kanye West vagy Chance The Rapper nevéhez fűződött az év legjobb hiphop lemeze, akkor Danny Brownéhoz. A különutas detroiti rappert 2011-ben, az XXX című albuma után több szakmai magazin is az év előadójának választotta. Az első két albumát tulajdonképpen ingyen dobta piacra, a 2013-as Olddal viszont már végérvényesen bekerült a nagyok közé. Változatos, többnyire szintis, electrós, old school hiphopos alapokra beszél rá könnyen felismerhető, hápogó hangján. A fülnek egy picit szoknia kell, de az összeálló egész egy izgalmas egyveleget eredményez. Brown három nappal korábban kiadta a lemezt, mint azt eredetileg tervezték, mert képtelen volt tovább várni. Szerény véleménye szerint ez a tökéletes Danny Brown-lemez. Úgy legyen!
Jelen: Rolling Stone, Really Doe, Pneumonia, Tell Me What I Don’t Know, Lost.
Múlt: 25 Bucks, Grown Up, I Will, Kush Coma, Dip, Die Like A Rockstar.
Az írás megjelent a Klikk Out 2017/01. számában.
