A régi ételfajták felett is rohamosan múlik az idő. Épp ezért nem szabad hagyni feledésbe merülni őket! Ezúttal St. Hilaire Jozéfa Képes Pesti Szakácskönyvében kutattunk.
„Jó kemény kelkáposztát főzzünk meg sós vízben, szűrjük le, s ha puhára megfőtt, hagyjuk kihűlni. Ezután mindegyik kelkáposztafejet négy részre vágjuk szét, habarjunk meg jól két tojást, mártsuk a káposztát bele, forgassuk meg félmennyiség zsemlyemorzsában és félannyi lisztben, miután szép világosbarnára sütend meg zsírban.
Tegyünk már most egy tálba több apró darabka írósvajat, s tegyünk sült káposztát rá, fölibe öntvén jó mennyiség tejfölt s ismét írós vajat, s rövid fél óráig hagyjuk főni.
Tálalás előtt velős zsemlyeszeletkékkel koszorúztassék körül; ezek pedig ekképp készítvék: miután a velő megfőzetett, hártyáitól tisztítsuk meg jól; vágjunk ezután mogyoróhagymát össze, valamint zöld petrezselymet is, tegyünk egy kasztrólba kevés írósvajat, mely fölmelegíttetvén, ebbe kell a velőt a hagymával és zöld petrezselyemmel együtt tennünk, megsózván, és tört magyar borssal megborsozván az egészet, s ha jól megkevertük, hagyjuk a tűzön egy kissé pirulni.
Ezalatt vágjunk fél ujjnyi szeletkékre két zsemlyét össze, s idomítsuk szép gömbölyre vagy akár négyszögűre, és késfok vastagságnyira kenjük rá a velőt, ezt takarjuk be egy másik zsemlyeszelettel, mit mindaddig folytatunk, míg annyi kettősen összerakott, s velővel töltött zsemlyeszeleteket készítettünk, amennyire szükségünk van; ezen töltött szeletkék már most gyorsan tejbe mártandók és egy tálra rakandók, s ha két vagy három tojást jól meghabartunk, ezen szeletkéket mártsuk bele, hintsük meg zsemlyemorzsával s rántsuk ki zsírban szép sárgára.“
Az írás megjelent a Klikk Ou 2017/01. számában.
