Karesszal a teraszon kezdődött minden

(Azok a durva kilencvenes évek…)  

Nyár kellős közepe. Minigolfpálya, mellette a kellemes Golf nyári terasz. Itt kezdődött egy történet, amelyet három sportbolond élt át. Még megvárom, hogy készítsenek maguknak egy csésze kávét. Megvan? Akkor indulunk!

A három sportoló, mielőtt a teraszra ült volna, pár órát focizással és teniszezéssel töltött. Kellemesen elfáradva helyet foglaltak, mindhárman üdítőt rendeltek. Valamivel több mint két óra kellemes csevegés után (főleg a fociról), megállt az asztaluknál egy közismert figura. Karesz. Jó hangulata volt. Megkérdezte (intelidzsente módon): helló fiúk, szabad ez a hely?

szaunamaraton

[pro_ad_display_adzone id=”3206″]

 

Két sportoló a háromból azonnal képbe volt (ez az a Karesz!).

Karesz leült, elkezdett szórakozni és rendelni – alkoholt, sok-sok alkoholt. A három sportolótól csak azt kérdezte, hogy mit isznak, azt már nem, hogy akarnak-e inni.

Amikor a „tudatlanabb” lévő srác hármójuk közül meghallotta, hogy kiről van szó, felállt és hazament, arra hivatkozva, hogy másnap edzése van. Okos volt…

Az asztalhoz viszont egyre több srác és csaj ült. A szórakozás felhőtlen volt! Valamilyen érthetetlen módon sikerült a két havernak kiütni a tudatukból a lelkiismeretük hangját azzal az érvvel, hogy egy ilyen embernek nem lehet nemet mondani.

Így néz ki a legendás Golf terasz ma

Sötétedett. Karesz felállt: megyünk hozzám, a kocsmába! Az ujjával mutogatott a srácokra és a lányokra: Te gyere, te maradsz, te menj haza, te gyere, te meg ,,pakújá”!!!

Eszméletlen momentum – a csalódás félreérthetetlen jelei szinte csöpögtek azokról, akik nem kaptak ,,meghívót”! Idióta módon mindkét sportoló megkönnyebbült, amikor eldőlt, hogy folytathatják Karesszal a bulit.

Alkoholmámoros ölelgetések, csajszik tapogatása…

Karesz megint megszólalt: megyünk Megyerre, a strandra! Természetesen, megint kiesett egypár srác és lány. A két sportoló bejutott a döntőbe…

Megyeri strand. Körülbelül éjfél után két órával – mindenki hopp a medencébe! Három tizenéves párral találkozik a ,,nagy csapat”. A tinik éppen ,,topinkit” készítenek maguknak.

Karesz: Mindenki vetkőzzön le!

Senki sem mer ellenkezni. Karesz tudatja a tinikkel, hogy az összes ,,topinkit”, a ,,nagy csapat” fogyasztja el. Szerencsére nem következik be az, aminek nem tudni, félni vagy örülni kellett volna a sportolóknak is – nincs olyan parancs, hogy: üljetek le és közösüljetek!

A vetkőzésnél egypár emberke kijózanodik. A medencében ülve, zajlik a ,,topinki” (a tinik nem bírják gyártani) és az alkohol fogyasztása…

Egy pillantás az órára – reggel hat óra! A ,,mesének” (talán) vége!

Az egyik a két sportoló közül reggel fél hétre hazaért. Egy zuhany, fogmosás és irány a munkába. Közben gondolkodik, hova süllyedt, és közben egy csatát vív egy ördögi gondolattal – élvezte az egészet…

Lakat az egykori Golf épületén

Az életmentő reggeli kávézás közben az jár a fejében, hogy ezt a röpke tizenhárom órát kitörli az emlékezetéből (a mai napig nem sikerült). Tulajdonképpen mivel találkozott akkor? Netán a pokol csábító, de egyben végzetes szépségével?

Két héttel a tizenhárom órás őrület után. Egy tárgyalás közepette berobban az irodába az egyik sportoló kolléganője: Karesz a presszónkban van és téged követel!

Presszó. Karesz sík részeg. – Gyere, igyál velem barátom! Itt mindenki g.ci, senki se akar inni!

A sportoló a nagy félelmében, és Karesz a szórakozásképp szinte dobálták magukba a Johnnie Walkert. Egyszer csak bejön két rendőr: – Szia Karcsi, mizujs?

– Ezeket a g.ciket meg ki hívta ide? Te? – kérdezi Karesz a sportolótól.

– Nem én! Karesz, nem én, hiszen itt vagyok veled már két órája! – mondja a sportoló, és körülbelül 200/150 a vérnyomása. A szíve a torkában van, fél Karesz következő reakciójától.

– Menj a pic…ba, Tibi! De meghalsz azért, hogy rendőröket hívtál! Ez a hála a nagy buliért? – mondja Karesz (nem kiabál).

A sportoló lassan kimegy a presszóból, és leül egy nagy virágcserépre. Ennek így kellett lennie, vagy hibát követett el?

Húsz év után se tudni… Akkoriban szórakozott, élt és félt mindenki. Extrém módon.

Dunaszerdahelyen szembesülni kellett mindenkinek azzal, ha reggel felkel, aznap minden megtörténhet. Részesei voltunk egy közép-európai Keresztapa szappanopera forgatásában, melyben mindenki kapott szerepet. Kisebbet, nagyobbat. Alvilágiak és sima polgárok egyaránt.

Egy biztos, a két sportoló egy nap alatt átérezte ennek a világnak a pokoli szépségét és a pokoli szörnyűségét is.

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább