Január 31-én, kedden pótolják a Tollas Rádió szerkesztői az egy héttel korábban elmaradt adást.
Este héttől kattints az alábbi linkre:
Ízelítő:
- Beszélgetés egy pszichológussal az addikcióról, függőségről.
- Tarr Kálmán Pontos idő c. műsora
- A Tollason sokkol mostantól Dreeko is egy új adással!
- RásóVers, esti mese Kerivel, valamint tömérdek új és izgalmas fülbemászás, dobhártyapiszkálás!
Az előző adásokból Varga Bianka készített összeállítást:
61-62.
Az első Tollas nap letudva, a bejglik megedve, az üres pezsgősüvegek pedig remélhetőleg már szelektíven kidobva. Gyorsan elrobogott velünk ez a nullatizenhat, de még mielőtt belemerülnénk a tabula rasank (értsd: tiszta lap) teleírásába, olvassunk bele, hogy mit is hallhattunk az év utolsó két adásából.
A 61. adás (itt meghallgathatod) Luca napjára esett, mi pedig megnyitva az elkövetkező masszív három órát, az ehhez a dátumhoz kötődő szokásokról is beszélgettünk. Pontosabban Kovács Norbi kérdezett, én pedig hebegve-habogva adtam át a vendégünknek a mikrofont, aki elmesélte, hogy kislányként hogyan sorsolták ki a barátnőivel a leendő férjük nevét. Például. A fiatal színésznő, slammer (annyi mindenben tevékenykedő), Dékány Niki jött el ezen a kedden hozzánk. December 3-án Madridban képviselte Szlovákiát és Magyarországot, a Poetry Slam Madrid nemzetközi találkozóján. A nyolcadik évét betöltő eseményre a világ minden tájáról érkeztek slammerek. Imádtam a beszélgetést vele, mert ő azon kevés interjúalanyok egyike, akit nem kell noszogatni a kérdésekkel, hanem a kezébe adok egy mikrofont, és MINDENT elmond, amit amúgy is megkérdeznék. Ezekre a kérdésekre IS választ kaptok, ha belehallgattok az archívumba.
Hogyan eszik Madridban a bagetát? Hogyan slamelnek a spanyolok? Ki volt az a földön fetrengő, akiről az eszébe jutottam? Hogyan zajlik egy ilyen nemzetközi bemutató? Milyen szöveget mondott el? Átjön-e vajon a közönségnek egy fordított szöveg? És miért lett háromszor lefordítva?
-„Az első számunk a Hajam száll a szélben c. dal volt.“ (nevetés)
-„Aztán jött a Nincs is jézuska, amit karácsonyra írtunk…“
A rendhagyó RásóVers és Keri Estimeséje után helyet foglalt szerény (és nagyon hangulatosan kivilágított) stúdiónkban a (nem teljes létszámú) Sick zenekar. Csonga Ernő, basszusgitáros; Szeiff Attila, dobos; Gáspár Mária, énekesnő. Éppen tíz éve, hogy összecsapódott ez a pár ember, hogy a Jönvukk-féle hip-hop mellett a szcénán a kemény metál vonal is megjelenjen. Sok bandával ellentétben, az első fellépésre csak bő egy év után került sor. „Mi eldöntöttük, hogy nem megyünk színpadra, míg nincs lemezünk. Mi alapból a legelejétől azon dolgoztunk. Egy évig ki se léptünk a próbateremből. Írtunk és gyakoroltunk.“ Az első versenyen rögtön 40 óra stúdiófelvételt nyertek. Hogy miért lett pont ez a nevük, hogyan eredhet tőlük a Call me maybe, milyen volt a munkafolyamat, hogy mi a „bukás titka“, és hogy mire is van a sárga szigetelőszalag a Limp Bizkit koncerten, ez mind, és még annál is több meghallgatható a felvételen.
A 62. adást (majdnem) teljes felállásban abszolválta a rádió csapata (itt meghallgathatod). Okash összeállított egy kisebb csokrot az elmúlt év legjobb Tollas rádiós pillanataiból, mindenki által értékelődött a nullatizenhat, Hadzsi pedig elbúcsúztatta telefonon. Volt, amilyen volt, és most a következő, a varázslatos ’17 majd olyan lesz, amilyenné csináljuk. Számítsatok tőlünk továbbra is sok finom zenére, új programokra, érdekes riportokra, másodszor (de nem utoljára) megrendezésre kerülő Tollas napokra, és sok-sok tollaskodásra.
Maradunk nyersek és Veletek 2017-ben is. Hallgatni arany!
Az összefoglaló megjelent a Klikk Out 2017/01. számában.
