Sokan tudják, sokan nem… Mundi József vagyok, és sokoldalú vállalkozásaim egyike, a legszebb és általam legkedveltebb, legféltetebb kincs a Kakadémia. A Kakadémia egy magán gyermekintézmény és bölcsőde, amely ma már iskolás korba lépett. A nagyon nehéz kezdeti időszak után épp kezdene kinyílni, akár egy szép rózsa, ám lehetséges, hogy sosem éljük meg a felnőttkort, és rózsánk örökké száraz bimbó marad… Sajnálatos módon ez nem az általunk okozott hibákból ered, inkább egy olyan „bölcs” bölcsitörvény miatt, amelynek semmi értelme. De vegyük a kezdetektől, hogy teljes átlátást kapjanak a kedves szülők…
Hogy jött az ötlet…?
Egy nagyon stresszes vállalkozás után a körülmények és az élet úgy hozta, hogy váltanom kellett, és egy teljesen új vállalkozási tervet kellett kidolgoznom. 2008-at írunk, amikor fellobant a gondolat a fejemben egy magán gyermekintézményről, ahol a családom több tagja is érvényesülni tudna. Még ebben az évben megvételre került egy ingatlan, és 2010. június 1-én (gyermeknapon) valóra vált az álom, és hatalmas erőfeszítések után megnyitottuk környékünkön elsőként a Kakadémia magán gyermekintézményt és bölcsődét.
Miért éppen Kakadémia?
A mese kezdődhetne akár így is: Hol volt, hol nem volt, volt egy király és annak három lánya… 🙂 Igaz, király nem vagyok, de három gyönyörűséges leánygyermek boldog apukája igen. 20, 10 és 6 évesek, már messzebb a bölcsis kortól, ám a két kisebb lányom, Sárika és Nikola még átérezhette a Kakadémia melegét. A név kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy már az első találkozásnál az ember fejébe rögződjön, szlovák és magyar nyelven is elfogadható legyen, így maradtunk a (K)akadémiá-nál. Akadémia kakásoknak… 🙂
Miért a legnagyobb kincs…?
A Kakadémia semmilyen állami vagy uniós támogatást nem igényelt, kizárólag önerőből épült és lett kialakítva. Annak ellenére, hogy nagyon alacsony haszonkulccsal dolgozunk, bevételeink jókora részét az intézmény fenntartására fordítjuk, számomra mégis óriási kincset jelent. Mert kincs az, amikor minden nap olyan környezetbe mehet az ember, ahol a tisztalelkű gyermekek szeme csak úgy ragyog a boldogságtól. A közös tisztelet és bizalom kialakítása a szülőkkel, akik ránk bízzák legféltettebb értéküket, a gyermeküket. Bíznak intézményünkben, tudják, hogy gyermekeik a legjobb helyen vannak, és ez felemelő érzés. Megtiszteltetés, hogy az év java részében a csöppségeknek főzhetek, és jobbnál jobb falatokkal kényeztethetem őket… Olyan érzés, amely csak pozitívummal tölt el, és ez megfizethetetlen! A gyermekek nem paletták, nem áruk, nem tárgyak! Érző és magasan fejlett egyéniségek – a jövőnk zálogai!
Térjünk a lényegre! Mit mond a törvény?
A jogszabály alapján március 1-től csak azok a gyermekek járhatnak bölcsődébe, akiknek a szülei dolgoznak, illetve nappali tagozaton közép- vagy felsőfokú tanulmányokat folytatnak. Ugyanez vonatkozik a gyermeksarkokra és a családi központokra is. A törvény a magánbölcsődékre, tehát azokra a létesítményekre is vonatkozik, melyekben a szülők a gondozás teljes költségét térítik.
Teljes mértékben abszurdnak tartom, hogy az állam meg akarja tiltani a magánpénzből kiépített bölcsődéknek, hogy gondozzák azon szülők gyermekeit, akik a gondozás teljes összegét térítik. Ez egyfajta diszkriminációt jelent a szülőknek. Mi van akkor, ha a családfő jól szituált, és nem igényli, hogy kedves neje munkaviszonyban legyen? Miért nem látogathatja gyermeke a vele egykorúak közösségét egy bölcsődében? Vagy megint csak egy bürokratikus lépés, és pecsétet kell begyűjtenie az anyukának az állítólagos munkaviszonyáról?
Fogalmunk sincs, milyen formában fogjuk ezt ellenőrizni… Mivel felénk is bizalommal fordulnak a szülők, mi ugyanúgy teljes bizalommal kell, hogy fogadjuk őket. Egy olyan bizalmi kötődést kérdőjeleznének meg, amelyek súlyos alapokon állnak. Vagy viselkedjünk úgy, akár egy bank? A nehezen megspórolt pénzünket az intézményükre hagyjuk, bízunk a létükben, és mikor a szerződést akarjuk aláírni, a toll lánccal van rögzítve az asztalhoz…:-D Ők ennyire sem bíznak az ügyfeleikben…
Mi van, ha az anyuka beteg, és nem tud dolgozni? Vagy ha már van egy nagyobb gyermeke, akivel szintén anyasági szabadságon van? Egyik gyermeke sem jogosult a bölcsőde látogatására… Vagy azok a gyermekek, akik jelen időszakban is látogatják a bölcsődét? Március elsejével küldjük el őket, és mondjuk a szemükbe: „bocsi kismanó, de holnaptól nem jöhetsz? Mi van, ha az anyuka munkát keres? Vigye magával gyermekét minden megbeszélésre? Sok a kérdés, és egyelőre nincsenek válaszok…
A jogszabály alapján a gyermek csak hároméves koráig (az adott év végéig) járhat bölcsődébe, viszont év közben gyakorlatilag lehetetlen férőhelyet kapni az amúgy is túlzsúfolt állami óvodákban. Például gyermekünk november 17-én tölti be harmadik életévét, bölcsődében csak dec 31-ig maradhat! Januárban egy új óvodában kellene kezdenie, ami a jelenlegi óvodák túlzsúfoltsága miatt szinte lehetetlen! Mivel az óvodai és az iskolai év is szeptembertől kezdődik, mely létesítményekben lehetséges majd elhelyezni a kis csöppséget? Mi van a nyári szünetben? És akkor most nem beszélünk a gyermek megbolygatott adaptációs időszakáról, esetleg más intézmenybe (még nem tudni milyenbe) való gyors beilleszkedéséről.
A törvény értelmében a három éven aluli gyermekeket a bölcsődében nem kell képezni, miközben az állami óvodákban, ahova kétéves kicsik is járhatnak, kötelező a nevelés.
Az első szavak, versikék, mondókák dúdolgatása, és akár egy életre szóló barátságok vannak kialakulóban ebben az időszakban. Az első találkozás az ollóval, hangszerekkel, rajzolással és a közösségi élettel… Kérem, köszönöm, csókolom, jónapot! Ez mind-mind ebben az időszakban rögződik a kicsikben.
Milyen újításoknak és perszonális követelményeknek kell megfelelnie egy gyermekintézménynek 2017. március 1-től?
Ahhoz, hogy be tudjuk tartani a jogszabályokat, valószínűleg nem kerülhetjük el az áremelést. Vajon mennyivel terhelhetjük még a szülőket? Nem szólnánk semmit, ha az állam anyagilag támogatná az intézményeket, vagy több időt adna az átállásra…
A legelszomorítóbb követelmények:
– ezentúl az ellátást nyújtó gyermekintézmények szociális szolgáltatást nyújtó egységekké válnak
– teljes akadálymentes környezet kialakítása
– 1 óvónéni vagy nővérke legfeljebb 5 gyermeket felügyelhet
– az egy osztályban való létszám nem haladhatja meg a 15 gyermeket (holott a négyzetméterekkel nem foglalkoznak)
– a személyzet 75%-ban szakképzett – iskolázottnak kell, hogy legyen
– a beiskolázás 220 órás kurzus lesz, amelynek az ára a mai napig nem ismert, és az sem, ki és hol fogja tartani (ha holnap kezdhetnénk, már akkor sem tudnánk befejezni a jogrendelet hatályba lépéséig)
– az egyébként is nagyon szigorú higiéniai követelményeket még jobban szigorítanák, és a normák betartását még szigorúbban ellenőriznék
– 66 € regisztrációs illeték a megyei önkormányzatnak
– a jogszabály megsértése 35 000 € büntetést von maga után
Ami anyagilag a legmegterhelőbb egy ilyen gyermekintézménynek, az a 75%-ban szakképzett személyzet fenntartása, tudniillik a munkatörvényből eredően egy ilyen alkalmazott (mivel felelősséget vállal a gyermekek biztonságáért) minimális keresete nettó 609 € az elvezetésekkel együtt, 880 € havonta. Amennyiben csak 5 gyermekre felügyelhet, így csak a bére gyermekenként 176 €-t tesz ki. Ezen kívül az intézményben dolgozik egy szakácsnő, takarítónő, és több asszisztens is, akik a gyermekek pelenkázásánál, etetésnél, tisztálkodásánál, öltöztetésénél segédkeznek. Hol van még a gáz- és a villanyszámla? Az épület és a rendszerek karbantartása? Hol vannak a játékok és egyéb segédeszközök? Az élelmiszer és az alapanyagok, konyhai kellékek? Zöldség gyümölcs, ásványvizek? Pelenkák, tisztítószerek, krémek? A reklám és a kommunikáció költségei?
Abban az eseteben, ha hibáznánk, vagy más elégtelenséget talál az állami szerv, egyenesen kötelet köt a vállalkozó nyakába a horribilis, 35 000 €-s bírsággal!!!
Tíz év becsületes működtetés után sem sikerülne összegyűjteni ilyen hatalmas összeget, nemhogy bírságként kifizetni… A jogszabályt annak ellenére fogadták el, hogy a köztársasági elnök, Andrej Kiska megvétózta azt, és figyelmen kívül hagyták közel 3000 szülő petíciós kérelmét.
Magam sem tudom, miként fogunk továbbra is zökkenőmentesen működni, ám az elkövetkező napokban biztosan több információhoz juttatnak a állami szervek. Eddig bíztam a józan észben, és abban, hogy gyermekeinket azért megvédi a rendszer, de nem! A rendszernek nincsenek érzései, nem hullajt könyeket, és nincs tekintete! Csak egy szigor, és egyfajta diktatúra, amely még azt is eldönti, mire költhetjük többszörösen is megadózott pénzünket. Kitartást és türelmet a szülőknek, és ígérem, mi leszünk, amíg bírjuk, ám kedves szülők, Önök nélkül nem fog sikerülni!
