Vagyis nyilvános szoptatás egy Pest környéki benzinkúton. Nyűgös gyerek, sürgető pelenkacsere, üres pocak és egy benzinkút, ahol a bejárat és a kassza között egy ablak melletti asztal az egyetlen szabad hely, nekünk pedig sürgős megoldás kell.
Délután fél három, hamar sötétedik ugyan, de még épp süt ránk a nap. Csendélet a kúton. A hosszú vezetéstől kimerült apuka, karjában a kitikkadt 14 hónapos BB és a felpakolt anyuka, aki egyik kezével a téli kabátját tartja maga előtt, másikkal a kigombolt nadrágjára ügyel, a harmadik, nem létezővel pedig a csomagokat hozza. Így együtt sietnek hosszú léptekkel a benzinkút bejárata felé, nehogy megcsípje őket a jeges szél. Süt a nap ugyan, de kint nagyon hideg van. Belépnek, kicsit megrázzák magukat, majd felváltva elmennek pisilni. BB is nyűgös, hideg a popó a pisitől. De hol van a pelenkázó? A legtöbb helyen már van egy külön helyiség erre, talán csak én nem látom. Megkérdezünk hát egy árut pakoló hölgyet.
– Hát, pelenkázónk az nincs, de nyugodtan oldják meg a kávézó sarok egyik asztalán – felelte teljesen természetesen.
Az első „ez de laza, tökjó” reakcióm után elgondolkodom, hogy ha mi ezt a lehetőséget kaptuk, akkor valószínűleg mások is, a gyanútlan fogyasztók pedig a babás szülők távozása után vígan falatozzák a pogácsájukat, szürcsölgetik a forró teájukat ugyanannál az asztalnál. Hm. Oké, gyors körbenézés, majd a pelenkacsere villámtempóban letudva. Szerencsére tényleg csak pisi volt, ha más is lett volna, uh… nem is részletezem.
Az egyetlen szabad asztal pedig a kasszától úgy három méterre volt. Azaz mindenkinek, aki bejött a kútra, és fizetni szeretett volna, vagy csak rendelni egy kávét, el kellett jönnie mellettünk. Hm.
Akkor a szoptatással mi lesz?! A kocsi ugyancsak nem opció, túl szűk hátul kettőnknek, mindenfelé elér már a lába, és amit ér, azt rúg. Valahol bent kell hát megoldanunk. A WC állapotát inkább nem is ecsetelem, még felnőtteknek sem igen ajánlanám, nemhogy gyerekeknek és legfőképpen nem szoptatáshoz. Hm.
Egyetlen megoldás van hát, ott szoptatni az asztalnál. De sok időnk nincs is mindezt átgondolni, mert a gyerek már nyűgös, kell a „cici”. Oké, akkor gyere ide! Igyekszem úgy tenni mindeközben, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, mert hogy az is.
De akkor is kissé kellemetlen, és a gyerek koncentrációját sem segíti, hogy minden percben jönnek-mennek mellettünk a népek. Oké, akkor hát beszélgetek Apával, aki szemben ül velünk, merthogy az is a világ legtermészetesebb dolga. Igyekszünk úgy tenni, mintha a mi hármasunk, így, ebben a helyzetben is a világ legtermészetesebb dolga lenne. Mert az is. Percek telnek el, én is megnyugszom, átszellemülök, BB pocakja is telik, a nap is már a horizonton jár, épp minket süt ott az ablak mellett. Melegítik az arcomat a napsugarak, jaj, de finom. Észre sem vesszük, hogy itt ez a sok ember, olyan békés minden. Ez az összhang, ez a mi hármasunk.
