Figyelem: a nyári- és téli olimpiások inkább lapozzanak! Meg a kajakkenusok, a párbajtőrözők, de még a női kézisek is. Meg azok a galamblelkűek is, akik a „virágozzék minden virág” elv alapján lassan már minden összetett mozdulatsort sportággá avatnának.
Ők mind jobban teszik, ha lapoznak. A saját érdekükben. Köszönöm.
: )
Nos.
Miután a fent felsoroltak mostanra leléptek, ebben a bekezdésben már a józan olvasókat köszönthetem. Sziasztok!
Történt egyszer (nem olyan régen), hogy a Magyar Olimpiai Bizottság levélben értesített, miszerint média-díjjal honorálja „az olimpiai mozgalom népszerűsítése érdekében maradandót alkotott újságírók munkáját”, köztük az enyémet is, s mellékeltek egy hivatalos meghívót is, díjátadási ceremónia itt és itt, megjelenésemre feltétlenül számítanak.
A levél meglepett.
Én ugyanis újságírói pályafutásom során végig egyetlen sportággal, a labdarúgással foglalkoztam (csak a foci!), és annak idején többször is az olimpia (Peking, Szocsi) bojkottjára szólítottam föl futballmellékletem olvasóit, mert elfogadhatatlannak tartottam, hogy az emberi jogokat folyamatosan megsértő politikai hatalmak propagandacélokra, saját legitimációjukra használják föl a sport népszerűségét.
Úgyhogy a MOB meghívását udvariasan visszautasítottam. A díjat nem fogadtam el.
Egyszer egy jegyzetben azt is felvetettem, az olimpiai aranyainkat (az összest) cseréljük be egy világverő magyar futballválogatottra. Ezt persze néhány irónia- és humordeficites egyén zokon vette, és a pokol hetedik tornácát helyezte kilátásba számomra.
Futballsoviniszta! – írták.
Ebben speciel igazuk volt. Futballsoviniszta vagyok. Szalai bordeaux-i gólja (de még az a bizonyos izlandi öngól is) többet ért számomra, mint Hosszú Katinka összes aranya. Többet? Sokkal többet! És nem csak nekem.
Meg lehet nézni, össze lehet hasonlítani egy-egy budapesti utcaképet a magyar–osztrák meccs és a 200 méteres női vegyesúszás olimpiai döntője után. (A két kép között nagyjából ötvenezer apró eltérést találunk.)
Most meg megy a huzavona a budapesti olimpiarendezésen. (UPDATE: február 22-én döntöttek a pályázat visszavonásáról.)
Akik azzal érvelnek, hogy egy olimpiának nemzetegyesítő ereje van, azokkal abszolút egyetértek. A nemzetegyesítő erő ugyanis jó. (Láthattuk-érezhettük nyáron, az Eb alatt.)
Akik viszont azzal érvelnek, hogy felelőtlenség olimpiát rendezni egy olyan országban, ahol mészároslőrincek, rogánantalok és más, harácsoló kisgömböcök lopják szét milliárdos tételekben a közvagyont, azoknak is igazuk van. A korrupció ugyanis rossz.
Mi a megoldás?
Viszonylag egyszerű. Senki se rendezzen olimpiát! Se Budapest, se Los Angeles, se Párizs. Szüntessük meg az olimpiát – a sporttörténelemnek ezt az évszázados, ordenáré tévedését –, s akkor tényleg csak a lényeg maradna. Az esszencia. Maradna Pelé, maradna Maradona.
S a foci mindenekfelett…
Az írás megjelent a Klikk Out 2017/02. számában.
