Krastenits Dávid egykor Luc X-ként dolgozta meg az elektronikus horzsolásra fogékony elméket, aztán időközben jókorát váltott. Vegánként él és dolgozik azon, hogy ez másokat is foglalkoztasson. Emellett egyre sűrűbben láthatjuk embert próbáló triatlonversenyeken, mi is egy esti otthoni kerékpárgyúrás közben csíptük el. Minden mindennel összefügg, de erről már hadd beszéljen ő. (A Klikk Out februári számában megjelent beszélgetés kibővített változata.)
Ha visszaugrunk néhány évet, akkor én először úgy láttalak, hogy dagadt technoritmusokat toltál az NFG-ben. Ha az akkori éned mellé állítom a mostanit, akkor elég erős a kontraszt…
Nem egyszer eszembe jut, mikor pénteken este végzek az uszodában Somorján, hogy két-három éve ilyenkor valahol egy féldeci már megvolt, és készültünk a partyra. Az ember változik, de nem mindenki, és nem mindenki gyökeresen… Akkor a zene volt az életem, vagy legalábbis azt hittem, hogy azt akarom csinálni, és minden más mögé került, de aztán jött a triatlon. Össze sem lehet hasonlítani.
Mikor januárban játszottam újra az NFG-ben, mindenki meg volt őrülve, és én is nagyon élveztem, de ezt nem lehet összehozni a profi triatlonnal. Másnap négyórás alvás után mentem úszni… : )
A vegán életvitel még a triatlon előtt jött? Volt valami momentum, ami erre terelt?
Semmilyen egészségügyi gondom nem volt, de az étrendben állandóságot akartam elérni. Gondolkodtam, hogyan lehetne, hogy az állatoknak és a környezetnek se ártsak vele, és arra jutottam, hogy ha én jobban akarok lenni, akkor nem ehetek húst. Először vegetáriánus lettem, aztán úgy 6-8 hónappal később hagytam el minden állati eredetűt. Annyi idő kellett, hogy hozzászokjon a környezetem is.
Ez hozta vissza a kedvemet a sporthoz. Elkezdtem járni konditerembe, aztán idővel bejött mellé heti egy-két alkalommal a futás is. A korábbi években annyira nem vettem ezt komolyan, 2015 májusában viszont néhány emberrel együtt elmentünk itt a járásban egy futóversenyre, aztán június-július környékén már kezdtem edzeni maratonra, egy évre rá pedig már a triatlonra.
KRASCSENITS DÁVID
A triatlon a te ötleted volt, vagy más sugallta?
2015 októberében volt az első maratonom Budapesten. De azon a héten, még a verseny előtt megnéztem néhány videót a YouTube-on a hawaii Ironman-világbajnokságról. Még le sem ment a maraton, de már azon gondolkodtam, hogy lenne kedvem a triatlonhoz. Tudtam, hogy ez azért már több pénzbe kerül. Több mint egy futócipő vagy gatya, de gondoltam, kipróbálom. Elkezdtem járni úszni, vagy inkább a vízzel ismerkedni, mert azelőtt soha nem szerettem a vizet…
Fotó: Fekete Nándor
Akkor az úszás a szükséges rossz?
Már nem. Ahogy elkezdtem, tudtam, hogy még nem tudom összehozni a triatlonhoz szükséges dolgokat, és részt vettem még egy maratonon. Itt már a teljesítmény volt a cél. Tavaly áprilisban futottam, 800-ból 28. lettem. A lényeg az volt, hogy 3 óra alatt meglegyen, és ez sikerült. Májusban megjött a bringa, és elkezdtem biciklizni.
Mikortól van edződ?
A triatlont már Kilberger Renivel kezdtem. Tavaly június elején volt az első edzésem, amit már ő állított össze. Aztán júniusban már triatlonoztam is versenyen. Pozsonyban, a legrövidebb távon, ami 750 méter úszás, 20 kilométer kerékpár és 5 kilométer futás. Az úszás elsőre szörnyű volt. Meg kell szoknod, hogy rád úsznak, aztán fordulásnál, ahol összetömörülnek az emberek, esetleg valaki megrúg.
Októberben pedig már jött a pulai (Horvátország) fél Ironman, ami 1,9 km úszás, 90 km biciklizés és egy félmaraton (21 km).
Mikor beértél a célba, milyen állapotban voltál?
Pusztán futni egészen más érzés, mint 90 kilométer bicikli után.
És ez még csak a fél Ironman. Az elsőhöz fejben is nagyon fel kell készülni, mert négy-ötórás intenzív és folyamatos edzés versenytempóban nincsen.
Mikor váltasz triatlonon belül – kijössz az úszásból biciklire, vagy bicikliről leszállsz, és átállsz futásra – hogyan reagál a tested?
Volt már, hogy 30-35 percet voltam a vízben, ilyenkor magamhoz kell térni. Van egy zóna, ahol ledobod az úszó szerkót, felveszed a sisakot, futsz a bicikliért, és majd lenyomod a bringát. De ahogy Pulában leugortam a bicikliről, a lábaim azt se tudták, merre menjenek. Edzéssel azért lehet őket ehhez szoktatni; nyáron például úgy edzünk, hogy viszem magammal a biciklit, és mikor kijövök az úszásból, cserélem a ruhát, majd ülök is fel a bringára, és azzal megyek. Nem kell, hogy hosszú táv legyen, csak hogy az izmok szokjanak hozzá. Az izmaid megjegyzik a mozdulatokat, és így a versenyen sem lesz gond.
Hogy néznek ki ezek a váltások versenyen – cipő, sisak?
Nem indulhatsz el úgy a bringán, hogy nincs rajtad a sisak, mert megbüntetnek. Mivel számít az idő is, így a bringára fel van kötve a cipő. Felugrasz az ülésre, rárakod a talpad, és a tartógumik elszakadnak, mikor elkezdesz tekerni. Kijössz a sűrű zónából, aztán pár száz méter után rakod a cipőbe a lábad.
Tudni kell még azt is, hogy a triatlonban hosszabb távon, az Ironmanben és annak felében is van követési távolság, ami 12 méter. Ha előzöl, akkor arra van 20-30 másodperced. Nem mehetsz szélárnyékba. Ha pedig beelőznek, akkor neked is kell figyelned, hogy ne menjél sokáig az előző mögött. Ha nem hagy le gyorsan, és nem távolodik, akkor vagy vissza kell előznöd, vagy le kell lassítanod. Ezt figyelik, és meg is büntethetnek, de azért általában nem rontják el az ember versenyét.
Egy ekkora táv közben mi az, amire összpontosítasz? Mi játszódik le fejben?
Horvátországban fejben elterveztem egy tempót a futásra, és az nem ment. Ezt el kellett fogadnom. Egy darabig az is járt a fejemben, hogy te tiszta hülye vagy, minek csinálod?! Egy futóversenyen se álltam meg azelőtt, de itt meg kellett, szóval ez is ütős volt az egónak.
Aztán mentem tovább, és arra gondoltam, hogy ez az első, fél éve sem vagyok a triatlonban, sokat ne akarjak, a lényeg befejezni. Négy és fél órát terveztem be, de végül több mint 5 óra alatt teljesítettem. Hazafelé az úton pedig már azon gondolkodtam, mi lesz a következő.
Az úszás akkor még nem ment. Volt már edzőm rá, de ő inkább még arra edzett, hogy tudjam teljesíteni a távot, viszont nem tudtam effektíven úszni. Pula után váltottunk úszóedzőt, Reni felkért egy másik srácot, Matúš Putalát, aki világbajnokságra is felkészít szlovák úszókat. Vele a technikára mentünk, és 6-7 alkalom után már nagyot javultam. Most heti négy-ötször úszom, összesen 10-15 kilométert, ebből hétköznap kétszer vele.
Vannak gyakorlatok arra, hogy egy hosszú versenyen fejben mi történjen?
Edzésen erre is próbálok figyelni, ezért sincs nálam telefon. Néha viszek magammal zenét, előfordult már, hogy pl. csellózenére futottam, és az ellazított. Olyankor viszont, ha teljesítményre megyek, nincs velem zene. Néha fotózok, de ilyenkor is teljesen offline vagyok. Otthon, bent tudok filmet nézni, írogatni biciklizés közben. Menet közben az úton viszont nem, ott figyelsz a szélre, váltásra, arra, hogyan vegyél levegőt, futásnál dettó. Víznél pedig még arra, hogy ne fulladj meg. Mindig arra figyelsz, ami az adott sporttal kapcsolatos. Verseny közben meg még millió dolog jöhet. Nem számolhatsz pl. az időjárás változásaival, de jöhet gyomorprobléma, abszurd hasmenések, stb.
Benned munkál, hogy versenyezz, hogy emberekkel együtt, hozzájuk képest eredményt érj el?
Nekem ez már rég nem hobbi. Annak idején a futáshoz mértem, mert az már jól ment, Pozsonyban a legjobb 5-10-ben voltam, és akkor már jó érzés töltött el, hogy mindenki előtted pozsonyi, te meg csallóközi vagy.
Egy csomó időt áldoztam erre, és úgy voltam vele, hogy ha az úszás és a biciklizés is jól fog menni, akkor szeretném profiként csinálni. A második triatlon után ez már egyértelmű volt.
Nem unalmas a napi felkészülés?
Még mindig vannak benne új dolgok. Azért időnként, néhány napra beköszönt egy kis depi. Általában olyankor, mikor épp vége van egy versenynek, és a napi több órás edzésből lesz nulla. Örülsz is neki, hogy lement, de üresség tör rád. Bennem viszont október környékétől munkál, hogy én ezt akarom, mégpedig nagyon.
Reggel, mikor felkelek, gyakran először úszom, majd később jön a futás, a bicikli. Most persze még van kötött munkám, az anyagi dolgok miatt szükséges, de ez előrevetíti, hogyan nézhetne ki egy napom, ha nem lesz.
Magadat kell legyőznöd vagy az ellenfeleket?
Most még magamat. Ha elérem azt az időt, amit szeretnék, akkor már profikkal is felvehetem a versenyt. Egy profi és egy amatőr között nincs akkora különbség abban, hogy ki mennyit szenved meg érte. Csak egy profi megcsinálja 4 óra alatt, a többiek pedig mondjuk 8 óra alatt. Most fél Ironmanben akarok jó lenni, 4-5 éven belül pedig váltani a teljesre. Arra fejben is nagyon meg kell érni, és azt már munka mellett nem lehet. De van ebben az egészben egyfajta személyiségfejlődés is, mert megbecsülöd, amit a felkészülésbe fektettél…
Fotó: Fekete Nándor
Te milyen fejlődést érzel magadon a régi énedhez képest?
Nem lettem sokkal komolyabb, azért a hülyéskedés is mindig előjön. Belülről viszont sokkal nyugodtabb vagyok, csomó mindent máshogy gondolok, másképp állok az élethez. Sokat tanultam.
Jelent valami előnyt vagy épp hátrányt, hogy vegánként sportolsz? Hol tartottál az étrended átalakításában, mire elkezdted ezt komolyabban űzni?
Mikor még nem sportoltam komolyabban, elkezdtem figyelni arra, hogy többet egyek. Lényegében ebből kifolyólag fordultam a sport felé. A szervezetem hozzászokott, és amikor elkezdtem triatlonozni, már nem kellett számolnom, hogy miből mennyit kell bevinnem, mert automatikussá vált. Csak azóta még többet eszem. : )
Ami fontos, hogy a húst és a tejtermékeket mellőzve neked kell más fehérjeforrás után kutatnod, hogy bevidd a szükséges mennyiséget, amiből az izmok újraépülnek. Edzés vagy verseny után fontos, hogy a szénhidrátok és a fehérjék arányos mennyiségét visszajuttasd. Nálam ez úgy néz ki, hogy benyomok egy jó adag smoothie-t. Abban van banán és zabpehely vagy bogyós gyümölcsök mint szénhidrátforrás, valamilyen vegán protein mint fehérje, és magvak; mandula vagy dió, kendermag. : )
Voltak nálad ennek nyomai a gyerekkorodban?
Nyugodjék öregapám volt olyan, hogy mindig reggeliket csinált, és én sokat voltam nála, együtt készítettünk kaját. Aztán én sem vesztem el, ha nem volt itthon valaki, aki kaját csináljon. Mindig szerettem főzni, és volt egy idő, amikor sokaknak főztem, sütöttem. Azok még persze húsos kaják voltak, fine dining stílusban.
Mi az, amiben még a vegán életmód nálad megnyilvánul?
Volt egy hónapom, mikor beleástam magam a kozmetikumok hátterébe. Aztán kidobáltam mindent. Egyrészt mire magadra fújod vagy felhasználod őket, addig lehet egy sor állaton tesztelték. Másrészt nem elég, hogy vegán legyen, hanem akkor már ne legyen tele káros anyaggal se. Mert van ilyen is.
Aztán nem is muszáj, hogy állatokat érintsen. Ott vannak például a ruhák, fontos, hogy etikus körülmények között állítsák elő. Rengeteg ebben is a fast fashion, amit hamar kidobsz, és ezzel duplán is ártasz a környezetnek. Persze nekem is vannak ilyen régi cuccaim, de ha vásárolok, próbálok ekoruhát beszerezni, vagy körülnézek egy second handben.
Amit pedig igyekszem egyre brutálisabb szintre vinni, hogy minél kevesebb hulladékot termeljek. Mindenkinek a maga dolga, hogy mit eszik, de a hulladékot illetően lehet beleszólásunk, hogy a másik is figyeljen rá. Ráadásul ez menedzselhető is, csak meg kell szoknod, ami viszont eltart egy darabig.
Leginkább a műanyag zavar. Azt nagyon nehéz megoldani, hogy minél kevesebb legyen, mert majdnem minden műanyagba van csomagolva. De ha ennek nekifogsz, akkor ez annyira nem érinti az életed, mint amikor például azt döntöd el, hogy nem eszel húst vagy sajtot.
Az egész környezettudatossá válási folyamatban mi volt az, amiről a legnehezebb volt lemondanod az étrendedben?
Amikor a vegetáriánus korszak után vegán akartam lenni, én már nem vettem semmilyen tejterméket, tojást, magamnak vegánul főztem, de hazajöttem a szüleimhez, és itt meg volt. Akkor engedtem a dolognak. Az étrend átalakítása viszont nekem nem volt annyira nehéz
Ami nehezebb, hogy elkerüljem a műanyag csomagolást. Vannak például zabszeletek, stb., amiket szeretek, vegán, de műanyagban van. Lehet itthon is csinálni, csak pár nap alatt elfogy. : )
Ragadós ez? Átragad a környezetedre is valami a világnézetedből, életmódodból?
A reformdolgokat illetően anyum már dolgozott ilyesmivel, például a kuszkusszal, és azt már neki is köszönhettem, hogy tudtam, milyen ez. De egyébként ragad másokra is. Örülök, ha valakit ez megfog, de annyira nem zavar, ha nem. Rájöttem, többé-kevésbé magamtól, hogy az úgy nem menő, ha ezt tukmálod másra. Csináltam viszont például vegán vacsoraesteket nálam, és mindenkinek ízlett, amit készítettem, elfogadták…
És az üzenet pozitív, nem azt mutatod a másiknak, hogy ő mennyire hülye, hanem hogy így csinálod, és hátha tetszik abból neki is valami…
A munkahelyen a kollégák, akikkel szorosabb a kapcsolatom, mindig érdeklődnek. Látják, hogy mosom a shakerjeimet a konyhában, eljut hozzájuk ez az életvitel, és kérdeznek. Nálunk még a mosogatószerek is ekók, és szelektálunk, ez el van intézve. : )
Törekszel arra a sporttal, hogy legyen „hangod”?
Az a lényeg! Ha jó vagy valamiben, akkor felfigyelnek rád, több helyre eljutsz, több ember meghallja a hangod, és kíváncsi lesz rá. Úgy se fog mindenki követni, de több embernél valószínűbb, hogy az a kis hányaduk is sokkal több. Én mindig egy dumálós gyerek voltam, sosem ülök csendben.
Ez az egész elsősorban magadról szól, a sportot is magad miatt csinálod. A legvégső cél, hogy jó legyek benne, a másik pedig, hogy jobb legyen a környezetemnek, embereknek, állatoknak, mindenkinek. Ez marha meló… : )
A beszélgetés rövidebb változata megjelent a Klikk Out 2017/02. számában.
