E sorok írásakor, vasárnap este még csak néhányan ismerik az eredményt, történetesen azok, akik összeszámolták a filmakadémia tagjainak szavazatait. Eredménylatolgatások persze régóta vannak, és félig-meddig kirajzolódott, hogy mely jelöltek közül kerülhetnek ki az egyes kategóriák győztesei. De ez most nem érdekes!
Nyilván lesznek nagy veszteseink – nekem van is egy tippem – és lesznek meglepetésgyőztesek, de lesznek olyan filmek is, amelyek annak ellenére nem jutnak majd el nagyon széles közönséghez, hogy akár sok jelölésig jutottak, mert egyszerűen (díjak nélkül) nincs elég súlyos marketingjük. Kiemelnék néhányat, amely esélyes erre a sorsra.
Mindhárom feketékről szól, ami a korábbi évekbeli afroamerikai jelölthiány okán tavaly kitört tiltakozás miatt úgy kellett, mint egy falat kenyér.
HOLDFÉNY – MOONLIGHT
Az afroamerikai Barry Jenkins első nagyjátékfilmje, amellyel rendezőként és társ-forgatókönyvíróként azonnal Oscarra jelölték. A film még hat másik jelölést is kapott. Azt nem kezdem vesézni, hogy miben esélyes, mert mire ezt olvasod, talán már kiderült, hogy mi lett a vége.
Nos, a film azért fontos, mert egy olyan témáról mesél a patikamérleg precizitásával, melyről kevesen. Három idősíkban követhetjük egy fekete floridai fiú életét, aki bőrszíne mellett azért is a perifériára szorul, mert homoszexuális. Érzékeny téma, már az előzetese alapján is gyönyörűen fényképezve, rengeteg metaforával:
FENCES
Denzel Washingtonnak annyira bejött August Wilson Pulitzer-díjas színdarabja, hogy azt követően, hogy 2010-ben eljátszotta a főszerepét a deszkákon, majd Tony-díjjal jutalmazták érte, ő maga vitte filmre is, saját maga főszerepével.
A film egy afroamerikai családról szól, az egykori baseballjátékos apáról (Washington), fiáról, valamint feleségéről (Viola Davis), a köztük fennálló családi pozíciókról, harcokról szól. Az előzetesben elhagnzó monológ határozottan odacsap, a filmet pedig négy Oscar-jelölésre tartották érdemesnek:
A SZÁMOLÁS JOGA – HIDDEN FIGURES
Theodore Melfi rendező három évvel ezelőtt már ment egy szép tiszteletkört a fesztiválokon a Bill Murray főszereplésével készült St. Vincenttel, az volt az első, ez pedig a második nagyjátékfilmje, amelyet három Oscarra jelöltek. Ügyes.
Közös nevezője a Fencesszel, hogy az 50-es években játszódik, a Holdfénnyel pedig, hogy főszereplői többszörösen diszkriminált személyek, egyrészt feketék, másrészt nők. Ráadásul egy olyan közegben, ami kimondottan „férfias” – a NASA tudósai közé csöppenünk, ahol a három matematikus agytröszt kapacitására is szükség van, hogy Amerika megálja a helyét az oroszokkal folytatott űrversenyben.
