A meccs előtti leggyakoribb jogos feltételezés – ha nyerünk, akkor az úgynevezett ,,Triple challenge” meccseken telt ház lesz a DAC Arénában…
Szóval, ebben látták sokan a meccs fontosságát. De végül, ettől még fontosabb szempont lett a Rózsahegy elleni meccs üzenete…
Az üzenet előtt egy picit beszéljünk arról, mit is láttunk a pályán.
Az edzők többnyire félve hivatkoznak az időjárási viszonyokra, de szerintem kell róla beszélni, mert az Emily Brontë regényének címére (Üvöltő szelek) hajazó szél a szombati meccs fontos, negatív, tényezője volt…
Itt illő megjegyezni, hogy a szél miatt sokszor szükség lett volna földön tartani a labdát. Kirúgásaink és magas labdáink többször céltalanok voltak. Biztonságosabb döntés a magas labda, másrészt azonban, így nehéz áttörni az ellenfél jó védekezését.
Igen, könnyebb ilyen szélben a destruktív csapatnak ,,alkotni”, de tény, hogy a Rózsahegy konstruktív és aktív játékot mutatott be, s nem csak a védekezésben.
Fontos: hiányunk van olyan játékosokból, akik valami meglepő, kreatív gondolattal feltörnék az ellenfél védelmét. A védekezésben, az ellenfél kontráinál nem elég egypár játékos gyorsasága.
Kapusok. Hát, tegnap mindenki látta a gólokat.
Hajdúch kapus bemutatta, hogy egy tapasztalt kapus is csinál bakit (a gólnál dicsérem a góllövőnket, ahogy nyomás alá tette a hátvédet), de később magabiztosan vitte a meccset.
Slávik. Igaza volt annak, aki azt mondta, hogy az írásaim a kapusedzőről kialakítottak amolyan rutin szemléletet a kapusok teljesítményéről. Ezért máshogy közelítem meg a témát.
A láncreakció elsődleges szarvashibája Davisé volt.
Területben jól volt elosztva a védekezés a labda útja közben, az egyik oldalon három játékosunk kettő ellen, a másik oldalon négy a három ellen volt.
Viszont Davis nem követte a játékosát. Ezért nem lehet a meccs legjobbja, mert ő elsősorban hátvéd.
Az ötös a kapus területe és Davis hibája ellenére, Sláviknak volt ideje kiáltani, hogy ,,Enyém!”, és dinamikusan kifutni a labdáért.
Lefeküdt, és egy fekvő kapus nem éppen effektív kapus – a hokiban a rózsahegyi játékos cselét ,,blafáknak” hívják… Gyors, dinamikus lábak, erre kell törekedni, és még egyszer, az ,,ötös” a kapusé. Emellett, persze, fogott két ,,nagyot”, ezt meg kell jegyezni…
A cikk végére értünk, így illő, hogy megírjam a Rózsahegy elleni meccs üzenetét a ,,Triple challenge” előtt.
A Rózsahegy tőkeletesen kiaknázta az összes hiányosságunkat, amelyek korrigálását, ha hanyagolnánk, végzetesek lehetnek az erősek ellen.
Persze, néhány dolgot csak hosszú távon lehet orvosolni, de párat már most. Abban az esetben, ha ez sikerül, akkor azt lehet mondani, hogy ilyen meccsre is végeredményben szükségünk volt.
