Pontosabban a Sever 2 lakótelepen felnőtt emberkék (Méhes Szabolcs a főrendező) eldöntötték, hogy találkoznak egy, hogy is mondjam…
Abban az esetben, ha létezik osztálytalálkozó, akkor ez egy ,,szídliszkótalálkozó”.
Sever kettő… A városunk történelmi adataiból kihalásztam, hogy 1978-ban fogadta a lakótelep az első lakosait.
Speciel én egy évvel később csöppentem ide, és máig a Grand bárhoz legközelebbi blokkban élek.
Az idillikus falu után, ahol látogattam az iskolát, a focipályát, a helyi könyvtárat és bebarangoltam a természet adta eszméletlenül szép zugokat, egy elég nyers helyen találtam magam.
A kezdetekben jobb esetben így szóltak hozzám: szohi, öcsikém? Vagy: ne nyíjá! A hardcore változatok: Anyád mekhát! Te g..i! Buzerant, add vissza a labdát!
De ezen szövegek mellett később természetesen haverok voltunk, csak simán így beszélgettünk. Tudom, ezt nehéz megérteni.
Ja és verekedtünk… Nem azt mondom, hogy mindenki a korosztályomból ilyen volt, haneeeem… majdnem mindenki. 🙂
Nem voltunk hülyegyerekek, ironikusan megjegyzem, hogy könyveket a későbbiekben is olvastam és befejeztem a sulit, 🙂 de mindazonáltal, hogy anyu édes maszatjai voltunk, ránk ragadott a nyersesség, a keménység és helyenként a harakiri életmód.
Kinőttünk a lakótelepi foci- és a hokimeccsekből, és jöttek a kilencvenes évek.
Nehéz megmagyarázni, de ilyen alapokkal, amilyeneket ettől a kemény lakóteleptől kaptunk, nem volt nehéz átbilleni az ,,élet árnyékos oldalára”.
Az igazat megvallva, akkoriban az alvilági létbe csöppeni senkinek sem okozott gondot Dunaszerdahelyen, nem beszélve olyan fiatalokról, akik a Sever kettőn nőttek fel.
A határvonal nagyon vékony volt… Én nem léptem át, és nem is kértek rá, de érdekes volt napi szinten találkozni a srácokkal, akikkel felnőttem a lakótelepen, és a kilencvenes években már ők írták a ,,Mafstori” forgatókönyvét…
A minap beszéltem egy severi haverommal. Erről az időszakról csak egy lakonikus megjegyezést tett: túléltük…
Na, de vissza a nosztalgiabulira.
Természetesen ez az időszak is téma lesz, de az is, amikor a nyolcvanas években lementem a téli szünet alatt a blokk elé, és a kapus hokibottal ütöttem az aszfaltot, jelezve mindenkinek, hogy megyünk hokizni. Vagy amikor vártunk a lakótelepünk első bódés élelmiszere előtt arra, mikor kapnak édességeket…, vagy, amikor a kilencvenes években a lakótelep nem kis része (de tulajdonképpen a város része is) eldöntötte, hogy ,,stílusosan” kell öltözködni és sustyákis komplettben, félcipőben járkáltak a városban… De ezer ilyen ,,vagy” létezik…
A lényeg: március tizedikén a Legendary-ban kezdődik a kész őrület…
Háromszáz, Sever kettőn felnőtt figura…
Megbeszéltem Szabolccsal, hogy írok egy bevezető szöveget…
Szerintetek, jó kezdés a: More, annyian vagytok, mint az ebihalak Sever kettőn 1979-ben…?
További retró felvételeket találsz itt.
