A régebben születettek bizonyára emlékeznek arra, hogy a komcsi időszak alatt létezett egy ünnep – a nemzetközi nőnap. Nagyon stílusos volt a kivitelezése. A nagy cégekben a férfiak sokszor hülyére itták magukat, és otthon egy hulla részeg manusz kopogtatott az ajtón. Magyarán: annyira szerették aznap a férfiak a nőket, hogy nagy áldozatra voltak képesek, pusztították a szeszt. Haza egy bonbont vittek, klassz teljesítménynek számított már az is, ha képesek voltak átadni a bonbont. Ma már más időket élünk, de a nőnap maradt.
Már gratulálni nem kell, hanem lehet.
Sokan amondóak, hogy nem egy konkrét napon, hanem az év során bármikor van rá lehetőség. Ez is igaz, de az se rossz, ha ezt picit ünnepélyes keretek közt tesszük.
Miért van tulajdonképpen nőnap?
Mert mi, férfiak néha élvezzük a nők kemény munkájának a gyümölcsét. Mi, férfiak csak harcosokra játszunk, míg a párjaink ezt teszik élesben nap mint nap. Végezetül egy közhely, de nagy igazság.
Mi, férfiak, nők nélkül nagyon kevés napot élnénk túl.
