Legyen az kiszehajtás, kormozás, busó- vagy éppen dőrejárás, mind egytől egyig egy dolgot hivatott elérni. A népszokások alapján ezek a tevékenységek űzik ki a telet az emberek világából és köszöntik a tavaszt farsang farkán. A Csallóközre, leginkább a Felső-Csallóközre a dőrejárás a jellemző, melynek a Somorjához tartozó Tejfalun van a legnagyobb tradíciója, de néhány másik településen is működik, kisebb-nagyobb megszakításokkal. A Dunaszerdahely melletti Nemeshodosban négy évvel ezelőtt élesztették fel ezt a majdnem a múlt ködébe vesző szokást.
A felcicomázott traktor, a dőrekocsi, a zeneszó és a különböző maskarákba bújt emberek gyülekezete egyvalamit jelent farsang végén a csallóközi településen: közeledik a tavasz. Ilyenkor a község egy csoportja jelmezekbe, maskarákba bújik, és kissé megreformálva a klasszikus dőrejárás hagyományát, esküvői menetben vonul végig a falu utcáin.
A kisbíró szerepét betöltő Csepi György a szervezők egyike, aki elmondta, szeretnék, ha ez a hagyomány hosszú évekig folytatódna, ezért is próbálnak minél több fiatalt bekapcsolni. „Elmentünk a falu öregjeihez, akik elmesélték, hogy az ötvenes években működött ez az akció, akkor lovaskocsival járták körbe a falut, ugyanígy maskarába öltözve. Akkor még bebújtak a tyúkólba, összeszedték a tojásokat, kikergették a telet a faluból, és a körút végén egy nagy farsangvégi vigadalmat tartottak” – magyarázza Csepi, aki szép sorjában bemutatja a menetet:
„Óriási szerepe van a vőfélynek, akit az elejétől fogva Győri Béla helyi Csemadok-elnök alakít, de itt az ördög is, aki bebújik minden lyukba és kisepri a hosszú telet, hozza a meleget, a perselyt csörgeti és vámot szed az autósoktól.
Nagy a szerepe a medvének, aki megtáncoltatja az embereket, és elhozza a jó időt, mert ugye, előbújt a barlangjából. Itt van a borbély is, aki leborotválja az emberekről a hideget. Van egy drótostótunk, aki jelképesen ugyan, de bedrótozza a kapukat, és aki azt meglátja, jövőre biztosan kijön majd és üdvözöl bennünket. De van egy juhászbojtárunk, aki tavaly még nem volt, illetve már negyedik éve van egy arab sejk is a csapatban” – mondja mosolyogva a szervező, hiszen azt mindannyian tudjuk, hogy a sejk nem éppen a csallóközi hagyományok része.
A néphagyomány alapján a dőre csakis férfi lehet, aki férfi és női szerepet egyaránt magára ölthet. Ördögök, mesteremberek, a medve, a tőkehúzó, a menyasszony és a vőlegény képezik a menet gerincét, hozzájuk csapódnak a többiek. Az utcákon sétálgatva néhányan a házuk kapujában várják az „őrült” menetet, s megvendégelik vagy megajándékozzák őket.
Az ajándékokért cserébe a maszkosok megtáncoltatják a falusiakat. Ahol pedig nem jön ki senki az utcára, inkább bezárkózik a házba, annak kapuját a drótosnak öltözött dőre bedrótozza.
„Lakodalom van a mi utcánkban…” – hangzik el legalább száz alkalommal a dőrejárás „hivatalos” nótája, hiszen az alakoskodó hagyományőrzők ugye esküvői menetet imitálnak. Nemeshodosban, a hagyományokkal szakítva, a dőrejáró nő is lehet, így eshetett meg az, hogy ebben az esztendőben a menyasszonyt és a vőlegényt is a gyengébbik nem képviselői formálták meg. Az esküvői menet szinte az egész falut végigjárva dél körül visszatér a kiindulóponthoz a község központjába, ahol már áll az oltár. Itt következik a házasságkötés szertartása. A dőrepap, aki tavaly még a drótos szerepét töltötte be, idén már a házasulandókat adja össze.
„Tavaly ugyan még drótostót voltam, de egy év alatt elvégeztem a tanulmányokat az éjszakai Marxista Egyetemen és segédpüspökké avanzsáltam magam” – mondja Józsi bácsi a pap szerepében.
Természetesen, ahogy egy esküvőn szokás, mármint az amerikai filmekbe főleg, megkérdezik, ki van a házasság ellen, s mivel senki nem felel, megtartják a szertartást.
Az első szerelmes csók elcsattanása után következik a tavasz jelképes kiűzése. A már előre elkészített szalmabábút, azaz a szimkit meggyújtják, ami a tűz martalékává válva azt jelenti, hogy ezennel vége a télnek, jöhet a jó idő, jöhet a tavasz. Míg a menet a falut kerülte, megfőtt a birkagulyás, és az út során kapott ajándékokat egy asztalra teszik, majd hatalmas vigadalmat csapnak, ezzel koronázva meg a dőrejárást.
Az írás megjelent a Klikkout 2017/3. számában.
