Egyik korábbi cikkünkben saját családi példát mutattunk be a vallási, hitbeni neveléssel kapcsolatban. Háromrészes cikksorozatunkban igyekszünk különféle családokat megszólaltatni, akiknek a hit és a hitük gyakorlása is fontos szerepet tölt be az életükben.
Elsőként Jakóczy László válaszolt kérdéseimre, aki a katolikus hitről, a korai vallási nevelésről, valamint a megegyezésen alapuló szülői támogatás fontosságáról mesélt. Most Dr. Fricskó Eszter válaszol nekünk, aki a férjével együtt járja a Fálun Dáfá, egy Buddha-iskola útját, és aszerint nevelik gyermeküket is.
Ezt is olvasd el:
Miben higgyen a gyerek? (Beszélgetés egy keresztény szülővel)
Fontos szerepe van az életetekben a vallásnak. Mindez hogyan nyilvánul meg a mindennapokban?
Bár a Fálun Dáfá nem a hagyományos értelemben vett vallás, művelési útnak szoktuk nevezni, viszont a szó eredeti, „vállalás” értelmében teljes mértékben igaz az életünkre.
Mindennapjainkat a Fálun Dáfá tanítása hatja át: az őszinteség, a jószívűség és a türelem. Igyekszünk ennek megfelelően élni.
Napi szinten végzünk csigong-gyakorlatokat és meditálunk, valamint tanuljuk a Fá-t, azaz Li Hongzhi mester tanítását. Már lassan 10 éve lesz, hogy megismerkedtünk a Fálun Dáfá művelési úttal, és ez idő alatt nagyon sok minden átalakult az életünkben. Sok mindentől megváltunk, mint a rossz szokások, például nem fogyasztunk alkoholt, nem dohányzunk. A baráti körünkben is sokan Fálun Dáfá-gyakorlók, és szoktunk közös programokat szervezni, ahova együtt megyünk a kisfiunkkal. Például csoportosan végezzük a Fálun Dáfá gyakorlatait egy parkban, vagy együtt olvasunk és beszélgetünk, sőt olyan rendezvényekre is együtt megyünk, ahol a Kínában – az ottani kommunista rezsim által – üldözött gyakorlótársainkon próbálunk segíteni.
A lényeg talán ott fogalmazható meg, hogy miközben mindezeket a tevékenységeket végezzük, áthat minket egy mélyebb szellemiség, az, hogy mindenkor igyekszünk a legjobbat kihozni magunkból, másokra gondolni, és magas erkölcsi elvárásaink vannak magunkkal szemben.
Természetesen ez nem megy egyik napról a másikra, sokszor kell újra felállni, és fontos, hogy az ember saját magával is toleráns tudjon lenni. A legnagyobb kihívás talán az idő múlása. Olyan gyorsan eltelik egy nap, hogy nagyon ügyelni kell rá, hogy mindenre legyen idő, amire szeretnénk. Például ha tehetjük, reggel a munka előtt még együtt meditálunk, este pedig, amikor megvolt a vacsora, és elvégeztük a ház körüli teendőket, akkor leülünk, és együtt olvassuk Li mester tanításait, beszélgetünk róla, hogy ki mit és hogyan élt meg belőle, akár aznapi, aktuális példákkal, és még lefekvés előtt gyakorlatozunk, ami segít az ellazulásban, és utána még jobban is alszunk.
Mint édesanya, milyen idős kortól ajánlod a vallási nevelést, a vallási alapon történő magyarázatokat, a gyermeked kérdéseire adott, a hittel kapcsolatos válaszokat?
Mivel minden nap ebben a szellemiségben élünk, ezért természetesen a kisfiunkkal is ennek megfelelően viselkedünk és beszélünk a kezdetektől. Mi nem egy elméletet adunk át a gyermeknek, és ez nincs külön tőlünk. : ) Még csak azt sem mondhatnánk, hogy a születésétől, hiszen már előtte is velünk volt kilenc hónapon át, amikor végeztük a gyakorlatokat vagy éppen meditációs zenét hallgattunk. A kisfiunk kérdéseire igyekszünk mindig úgy válaszolni, hogy az egyszerű és az ő kis fejlődő értelmével felfogható legyen.
Nem mondunk neki tudományos tételeket vagy ilyesmi, egyszerűen igyekszünk megmutatni neki, hogy mi jó és mi rossz, és ezt a Fálun Dáfá alapelvei, az őszinteség, jószívűség, türelem alapján ítéljük meg. Természetesen merülnek fel kérdések, például amikor a családban meghal egy dédszülő.
Ezeket a mi hitünk szerint válaszoljuk meg, de elmondjuk neki azt is, hogy vannak olyan emberek, akik mást gondolnak erről, például más gyerekek szülei az oviban vagy akár a mi családunkon belül is. Azt tartjuk igazán lényegesnek, hogy hitelesek legyünk a gyermekünk szemében, hogy valóban úgy is éljünk, ahogyan beszélünk róla, és hogy egy utat mutassunk neki, mert hiszen ez a legtöbb, amit adhatunk, és meggyőződésünk szerint a legjobb is.
Később, mikor felnő, akkor pedig elválik, hogy ő merre szeretne továbbmenni, de addig is semmikép sem hagyjuk sodródni, szükségesnek tartjuk, hogy egy biztos támaszt és erkölcsi alapot adjunk neki.
Minden tézisben egyetértetek a férjeddel? Amennyiben nem teljesen, akkor ezt hogyan értetitek meg a gyermeketekkel anélkül, hogy nézeteltérés legyen belőle?
Alapvetően nagyon közel áll egymáshoz a véleményünk általában mindenben, ugyanakkor mindent meg is lehet beszélni. Nem feltétlenül tartjuk problémának, ha bizonyos dolgokat másként látunk, hiszen a toleranciára is nagy hangsúlyt fektetünk, ill. a Fálun Dáfá-nak az is egy különlegessége, hogy az ember a gyakorlás által folyamatosan változik.
Igyekszünk megszabadulni minden önző gondolattól és ragaszkodástól, aminek következtében változik a véleményünk, és a megértésünk is egy-egy kérdés kapcsán, ilyenkor erről is beszélünk, hogy például rájöttem erre vagy arra, és már másként látom a dolgokat.
Tapasztalatunk szerint ez nem okoz gondot a gyermekünknek, és egyre nagyobb harmóniában élünk egymással.
