Hatezer, nem éppen elégedett néző. Egy (érthetően) nem éppen elégedett edző (László Csaba) a sajtótájékoztatón. És rengeteg kérdőjel…
A meccs
Szubjektív, izomból lőtt gondolat a meccsről: Szép a mozgás, szép a mez, szép minden, de a játékosok java része úgy néz ki a mérkőzés után, mint ha pár perccel a szabadságharc után lenne, de a melójuk (igen, ez a megfelelő szó) végeredménye senkit se hozott lázba.
A meccs játékosa
Igaza volt az edzőnek, amikor a sajtótájékoztatón kiemelte Alukut. Igen, mert számomra is ő volt a meccs embere.
Mozgékony, mint a higany, örökmozgó és ami a legfontosabb, ez a srác, ha leveszi a labdát, vagy leszereli az ellenfelet, egy mozdulattal azonnal megváltoztatja a játék képét, magyarán: megtalálja a legátjárhatóbb útirányt az ellenfél kapujához, és ezt nem komplikálja felesleges mozdulatokkal, mozgással.
Ugye, észrevették, mennyire körülményesen teszi ezt a többi játékosunk, rengeteg vissza és segítő passzt használva?
Nem, Aluku nem egy játékmester, ő a gépezet motorja. Sajnos hiányzik hozzá egy kreatív játékos, aki ezt az Aluku potenciált kihasználná. Tehát, mi ebből a tanulság? Az új szezonban, már nem csak a nézők, én, hanem a csapat legígéretesebb tehetsége is igényli a játékmestert, mert, ha nem lesz, akkor az Alukuból sem facsarjuk ki az aktuális tudása szász százalékát. Ez a csapatunk érdeke, mert egyelőre nincs partnere, aki beszállna hozzá a vérbeli focivilágba.
A meccs helyzete
Šafranko helyzete a 39. percben. Öt méterről fejbe rúgni a kapust egy abszolút ziccerbe? Megtörténik, de ez százezer százalékos helyzet volt, amelyet egyszerűen be kell rúgni, itt nincs mit elemezni. Nincs de, vagy emiatt, amiatt. Be kő rúgnyi!!!
A meccs csörtéje
A legaktívabb (bal)oldalunk csatája a fantasztikus fitneszöcskössel, Peter Čögleyvel.
Nem nagyon csípem ezeket az izompacsirta típusú fazonokat a fociban, de Čögley hatalmas küzdése és fociszíve mindig lenyűgöz.
A meccs legsportszerűbb, legszebb jelenete
Erik Pačinda elfut a szélen, Čögley becsúszva kirúgja a labdát, de Erik akaratlanul fejbe rúgja a fekvő Čögleyt. Peter megfogja a fejét, masszírozza a fájdalmas részét, de nem szimulál, és azonnal jelzi, hogy nem szükséges az ápolás és szabálytalanságról szó sincs.
Feláll és pacsizik egyet Erikkel. Emberek, ez a foci!
László Csaba és mondjuk, hogy egy rövid végszó
Minimum három játékos kell Csabának, hogy az új szezonban adekvát legyen a csapatunk teljesítménye az adott infrastruktúrához és a nézői háttérhez. Hosszútávon nehéz lesz, ha egy defenzív felfogású középpályás a csapat legjobbja (ha akar és nem túl gyors a játék számára), ha, ha, ha… Sok ha van…
Viszont, amin lendíthetne már most is egy picit – erőteljesebben lehetne belenyúlni a játékba. Például, túl sokat csörtézett Pačinda Čögleyvel.
Itt cserélni kellett volna pozíciót, kisebb időszakokban, hogy ,,kinyúljon” Čögley. A baloldalunk a legveszélyesebb, de itt segítségre szorult.
Nekem tegnap hiányzott a tempóváltás. Hogy ezt nem engedte a Nagyszombat, vagy egyelőre nem vagyunk képesek mentálisan sem a tempóváltásra? Külön-külön is igaz lehet, de egyben is.
U.I. Arról, ami történt a meccs után, inkább a holnapi élménybeszámolóban, mert most helyből nagyon butát írnék.
