Szerintem a nagymamámtól örököltem ezt a magabiztos gyűjtögetést. Képes vagyok mindent, MINDENT félrerakni, mert még talán valamire jó lesz. Aztán szökőévente hangot kap a racionális felem, és én pedig csak a fejem vakargatom a kérdésre, hogy „de mégis, pontosan mire is, és mikor lesz ez jó?“. Aztán jön a nagy rendrakás, osztályozás, majd egy kis idő múlva kezdődhet az egész elölről… A márciusi havi hetesben legyen szó azon haszontalannak hitt dolgokról, amelyek azért mégsem annyira azok.
Fagyöngy alatt nemcsak a csók szabad!
A hónap felfedezése, hogy az eddig csak romantikus parazitaként hitt fagyöngy amúgy nem is olyan kártékony, legalábbis az embernek. A levelei és ágvégei felhasználhatók, és hihetetlenül hasznos a vérnyomással és visszerekkel, érelmeszesedéssel küzdő embereknek. Érdekessége, hogy nem mindegy, milyen fáról szedjük. Állítólag a legtöbb hatóanyaggal rendelkező fagyöngyöt az almafáról és a galagonyabokorról tudjuk szedni.
Ami még érdekesebb, hogy NEM SZABAD leforrázni, mert különben veszélyes anyagok szabadulnak fel benne. Ha teát akarunk belőle készíteni, áztassuk egy éjszakán át.
Öreg cédék
Elbúcsúztatta a kazettát, hogy öt perc hírnév után újra teret adjon a lemezeknek. Itthon polcok roskadoznak a cédéktől. A filmek már USB-n, a zenék jútyubon, a fotók szintén egy külső harddisken, de ne! Ne dobd ki őket! Add oda inkább a szomszéd bácsinak, hogy felhasználhassa madárijesztőnek a szőlősbe. Nyírd szét darabokra, és díszítsd ki vele a szekrényed, kinti kerted, a padlót.
Teljesítsd gyerekkori vágyad, és firkálj, zúzz szét egyet. És természetesen rakj el belőle párat az utókornak, hogy majd furcsán kémlelve találgassák, hogy vajon instant palacsinta, vagy rosszul sikerült sarokcsiszoló.
A régi szerelmes levelek, emléktárgyak, szárított virágok
Jó, már melletted az igazi. Már azt sem tudod pontosan, kik is rabolták el a szíved, és te kiét facsargattad. De ezeket a papírbizonyítékokat virágzó korodról ki ne dobd!
Milyen jó is lesz majd az öregotthonban elbüszkélkedni a többieknek, hogy valaha friss, zamatos és kívánatos voltál. Esetleg pont ott összefutni az egyik szárított rózsa ajándékozójával, és fogatlanul nevetni magatokon.
És milyen jó lesz az unokáknak megtalálni, velük olvadozni rajta! Természetesen addig szedd össze ezeket az emlékeket egy dobozba, fel a padlásra, felejtsd el, hogy majd évek múlva kellemesen meglepődj!
A „majd belefogyok“ ruhadarab
Kritikus és inkább megválaszolatlanul hagyott kérdés, hogy vajon ez a belefogyás tényleg megtörténik-e valaha. Viszont ne törd ezen a fejed, én hiszek benned, és az anyagok természetükből fakadó, egy éjszaka alatti kinyúlásában. Szóval nem, nem haszontalan a „majd belefogyok“ ruha, mert egyszer talán tényleg belefogysz. Vagy ha mégsem, akkor majd hazudhatod azt, hogy egyszer valaha voltál ilyen karcsú…
A kávézacc
Akkora „kávista“ vagyok, hogy képes lennék állandóan csak azt inni. Imádom az ízét, az illatát, ahogy simogatja a lelkem egy-egy korty után. Ha elfogyasztottad, ne dobd ki a zaccot! Egy csomó hasznos felhasználási módja van.
Például készíthetsz belőle bőrradírt. Hozzáadsz egy kis oliva olajat, esetleg tejet, és máris kész a kencefice! Vagy tojáshéjjal, banánhéjjal összeturmixolva, egyenletesen oszd szét a cserepes virágok földjén. Igazi vitaminbomba a növényeknek.
Állítólag ha egy csészével teszünk a hűtőbe belőle, elszívja a kellemetlen szagokat.
A konzervek
Egy hónapja a lakótársnőm az idegektől reszketve jött haza, hogy két napon belül össze kell gyűjtenie vagy száz konzervdobozt egy projekthez. A poén, hogy két utcával arrébb találtunk egy srácot, aki (bármily hihetetlen is) gyűjtötte a konzerveket, mert „jó lesz még valamire!“. Így sikerült a lakótársnőmnek időben elkészülni az iskolai projektjével. És így tanultam meg azt, hogy a konzervek tényleg hasznosak valamire, ha másra nem is, hát arra, hogy egy kétségbeesett diáknak odaadd egy szép napon.
A papírok
Ha jó fej akarsz lenni a következő generációhoz, akkor mindenképpen elraktározol egy dobozba pár napilapot, magazint, szórólapot, plakátot.
Kinyomtatsz, a már említett adathordozókról, pár képet, amit albumba raksz. Egy ilyen emlékdoboz ezekből a napokból, húsz vagy harminc, talán hatvan év múlva, igazán, de igazán nagy kincs lesz! Ahogy nekünk most a száz éves imakönyvek, a szú rágta lapok, és a fényképek.
A cikk megjelent a Klikk Out 2017/3. számában.
