A zenekar egy egymást inspiráló baráti társaság, melynek fontos a zene iránti alázat és az összművészet elősegítése. A múlt héten jelent meg a legújabb albumuk, mely Máté javaslatára: „self-titled” lemez lesz, egyszerűen csak Jóvilágvan szerepel majd a borítón. A zenekar elmondása szerint egy lemeznek címet adni meglehetősen nehéz, hiszen nem könnyű olyan szót, félmondatot találni, ami esszenciájában ragadja meg az albumon szereplő dalokat.
Ahogyan az előző lemezeket is, az új korongot is szerzői kiadásban jelentetik meg, így a lemezt egyenesen a zenekartól lehet majd megkaparintani.
A grafikát egy fiatal grafikus, Huszlicska Áron (Huszlion) tervezte, aki rengeteg ötlettel állt elő, és több technikát is kipróbált, míg végül megszületett a végeredmény. A közös munka zökkenőmentes volt; míg a grafika készült, a dalok a háttérben szóltak, s inspirálták a létrejöttét – a minimalizmusra törekedtek.
JÓVILÁGVAN
Megszületett:
2007-ben, Párkányban
Stílus:
Elektronikus káosz, a mai értelemben vett rockzene és az underground kultúra elemeivel.
Tagjai:
Bokor Réka – ének
Gazdík Miroslav – basszusgitár
Jáger Zoltán – dob
Szabó Máté – gitár
Trencsík Pál – billentyű, hegedű
Valasek Zoltán – gitár
Matus Péter – basszusgitár, billentyűk.
Albumok:
Hanne (2011)
šTÚROVSZKAYA (2013)
Koncertek (a régiónkon kívül):
Moszkva, Berlin, Prága, Lendva és Magyarország számos városa.
A legújabb album apropóján beszéltem a zenekar hangjával, Bokor Rékával.
Mesélnél a lemez születésének történetéről?
A lemezen található 12 dal közül, a Melyiké vagy még 2014-ben íródott, másik kettőt, az Abrakadabrát és a Múltra foltot 2015-től már koncerteken is játsszuk. A többi az elmúlt év folyamán íródott meg s csiszolódott a próbatermünkben. Ez egy hosszú folyamat. Volt olyan dal, amin fél évet is dolgoztunk. Minden dalnál meg kell keresni, hol érzi magát a legjobban: ezért rengeteg tempót, hangnemet, lüktetést, hangszínt, hangszert próbálgattunk rajtuk/bennük. Ez nagyon sok energiánkat felemésztette. De Pál ebben nem ismert pardont, újra és újra elővette a dalokat, amelyek még azután is készültek, hogy már késznek hittük őket. Vannak dalok, melyek teljesen máshogy indultak, mint amilyen formában a lemezre kerültek. Erre kiváló példa az Abrakadabra, ami egész más oldalát mutatja meg a lemezen, mint ahogyan koncerteken megszólalt. Szóval, hogy a kérdésre is válaszoljak:
másfél év munkájának lenyomata a lemez, tervszerűen más mint az eddigiek, lassabb, nyugodtabb és legfőképpen az esztétikumra törekszik.
Az album teljes egészében végighallgatható itt:
Miről szól a lemez?
Erre azt hiszem, röviden nem is tudnék válaszolni.
Főként képekben beszél – mesél Annáról, aki ellopta a Holdat, s mikor már a kezében tartja, akkor döbben rá, micsoda hibát vétett. Rájön, vannak dolgok, melyeket nem sajátíthatunk ki: az égen még aranyszínűen mosolygó korong, kezei közt már csak barna, lyukacsos labda.
Mesél Renoirról, aki fényes foltokban, apró benyomásokból, emléktöredékek szövedékes tengerében egy pillanatban sűríti össze gyermekkorát. Gyakori témája a természet, a játék, a szerelem. Dalba foglalja az érzést, mikor az ember alól szinte kicsúszik a bokája, s fogódzókat keres, de mesél gúzsba kötött angyalokról és arról, hogy még egy mocsárból is kellő türelemmel rózsaszirmos tó lehet. Elbúcsúzunk a lemezen Hannétól is örökre, s egy felhő hátán kislányból nővé érünk.
Hasonló hangzásra számíthatunk, mint ahogy az eddigi két lemezen megszoktuk?
Nagyban más lesz a harmadik lemez, mint az első kettő. Hangzásában letisztultabb, tempójában lassabb, chillesebb. Ezzel semmilyen különösebb célunk, tervünk nem volt, egyszerűen így születtek meg a dalok, itt tartunk most, ezt akarjuk elmondani.
Milyen az album zenei stílusa?
Ez a lemez is sokféle stílust ötvöz, megtalálható rajta a funky, a disco, a rock, az indie – de kár is a stílusokat külön-külön sorolni, hiszen épp egymásba fonódásuk, kapcsolódásuk a szép és a kihívást jelentő. Máté lemezen szereplő dalai egészen mások, mint Pál új szerzeményei – de összességében átmentek a bűvös „hetes szűrőn”, tehát a banda minden tagja valahol megkereste s megtalálta bennük a maga zenéjét. Ez mindig is célunk volt, s mindig az is marad.
Sokféle zenét hallgatunk és kedvelünk, s nem zárkózunk el semmilyen stílustól, hiszen mindegyik szép, ha az ember alázattal és megfelelő tudással fordul felé.
Ki, vagy kik írták a dalokat?
A dalok többségét Pál szerzi. Hegyi Krisztina verseiből is inspirálódik, vagy megfelelő verset keres egy-egy ötlet megvalósítására. Szerencsére Kiki termékeny szerző, így bőven van miből válogatni. Így születnek meg a dalok alapjai, amiket aztán lehoznak a próbaterembe, hogy együtt dolgozzunk rajtuk. Én ismerkedem a szöveggel, általában rám van bízva a dallam véglegesítése, csak támpontokat kapok, semmi sem kötelező. Ugyanez igaz a hangszerelésre, bár Pálnak egyre több mindenről van határozott elképzelése. Ez érthető is, hiszen a fejében már „szól” a dal és a mi feladatunk, hogy úgy is szólaljon meg.
Ha ugyanazt a szöveget és akkordmenetet odaadjuk bármelyikünknek, hét teljesen különböző dal születne belőle – ezt lefogadom!
Emellett Máté is ír dalokat, az új lemezről övé a Boka és a Leopárd, ezeket ő is énekli. Az Anna és az Ölni, ölni az én szövegeim, Mátéval, Petivel, Gazóval dolgoztunk rajtuk.
Melyik az a dal, ami különösen sokat jelent nektek, és miért?
Szerintem mindnyájunknak más. Zoltán kedvence tudtommal az Apollón Pánhoz, a gitársound miatt. Ez volt az a dal, amit vicc nélkül elpróbáltunk vagy ötvenféleképpen, s a végére már úgy éreztük, nincs is más dal a világon ezen kívül.
Mindenki nagy kedvence a Felhő, mert simán Tarantino-filmben érezzük magunkat tőle, már csak egy Hattori Hanzo kard hiányzik az oldalunkról.
Pál szerintem nem tudna kedvencet választani, mert ha készek a dalok, úgymond „elengedi őket”, de a Leopárd őt is megharapta. Máté és Gazo nagyon szeretik a Renoirt, s ezzel én is hasonlóképp vagyok, olyan kis szépségek vannak elrejtve benne, melyeket újra és újra jóleső lejátszani, meghallani, s a szövege is meseszép.
Tervezitek a jövőben bármelyik albumotokat bakelit lemezen kiadni?
Hogyne, időről időre elsóhajtozzuk, hogy milyen jó lenne bakelit lemezen is elérhetővé tenni a dalokat. Egyelőre ennek csupán anyagi akadálya van, de ahogyan módunkban áll majd, mindhárom albumot vinilre visszük.
Milyen koncertekre számíthatunk még az idén?
Március 30-án bemutatjuk a lemezt a Barba Negra Music-ban, utána pedig jönnek klubkoncertek majd a nyári fesztiválok. Megfordulunk majd Sárváron, Óváron és Ógyallán is, mi nyitjuk a Magyar Kulturális Hetet Pozsonyban, nyolcadik alkalommal a Gombaszögi Nyári Táborban, s idén is megszervezzük, immár hetedik alkalommal fORMA fEST elnevezésű összművészeti fesztiválunkat Párkányban.
Az interjú megjelent a Klikk Out 2017/03. számában.
